Mit tettetek volna, szóltatok volna vagy sem? Játszótéri kérdés, bővebben lennt.

Hát igen, nem volt kedvem ott hepciáskodni, mert ő bújt hozzám, hogy mások ne lássák, hogy sír a kicsi meg másfele...nem volt egyszerű helyzet. És ugye abban a pillanatban nem tudtma mi történt. Annyit hallottam, hogy a papa mondja a fiamnak, hogy te úgysem tudod lökni magad, menj a másikra, de ez arra is engedett következtetni, hogy a lány ért oda hamarabb és a fiam erősködött. Ezért nem szóltam. Utólag ahogy a mellettük álló anyuka elmondta egyáltalán nem így volt, ahogy én gondoltam, meg utána a fiam is mesélte. Mondjuk akkor odaszólhatott volna, ő ismerte a papát.

Hát nem az én fiam volt akit megsiratott abban a pillanatban az a lány. Volt egy 4 éves fajta kiscsaj 4 kerekű bicajjal, a nagylány nekirohant véletlen a kislánynak és beütötte magát a biciklibe. Őrületes nagy sírással rohant a papához. Addig üvöltött, amíg a kislányt jól le nem szidták. A kislány visított fetrengett, édes volt, de igaza volt, hisz nem ő volt a hibás. Miután jól leszidták a kicsit, a nagy már ugrált a csúzda lépcsőjén megnyugodva...Én szóltam, hogy a nagy rohant a biciklihez, de nem hittek nekem, a nyafogós lánynak hittek.