4 éves lesz a lányom mire megszületik a kistesó. Anyosom azt mondta elviszi 1 honapra hogy ne zavarjon. Hogy mondjam meg neki hogy ezt nem akarom hogy ne sértődjön meg?

Szerintem meg egyáltalán nem jót akar, csupán magának szeretné egy időre az egyik gyereket. Úgy akar unokázni, hogy abba senki ne tudjon beleszólni.

A gyerek tuti lelkibeteg lenne.

Én le voltam passzolva, 4,5 évesen, amikor a testvérem megszületett. Arra mentem haza, h ozz egy idegen gyerek, gondolhaztod, a mai napig emlékszem az érzésre. perszte anyukám a lányomat szintén elvitte volna (júniusban szültem) egy időre, de nem engedtem

az a fontos, hogy a nagy testvér hozzászokjon a kicsi jelenlétéhez a kezdetektől! az első két hét iszonyat kemény volt (2,5 éves dackorszakos+ tesó+ még költöztünk is), de az első hónap végére teljesen belerázódtunk, nagy segítségem lett, olyan édesek együtt! sok türelmet is tanult szegénykém...

Ami igazán segítség lehet szerintem, ha anyósod elmegy hozzátok, főz rátok, takarít helyetted, elviszi pár órára, majd 1-2 hét után pár napra a nagyobbat. de nem azonnal és főleg nem ilyen hosszú időre!

mikor szülsz?

sok boldogságot nektek!

A bátyám öt éves volt amikor születtem. És én is úgy gondolom ,hogy fontos az ,hogy az idősebb gyerkőc megismerje a kistestvérét. Hogy összeszokjanak. Aníum azt mesélte tesóm örült amikor megszülettem még kép is van róla :) (Bocs egy kis nosztalgia) és habár később volt féltékenység mindkét részről de én a mai napig sem bánom :)

Kedvesen de határozottan mondd meg az anyósnak ,hogy te máshogy gondolod és te így szeretnéd.

Amúgy kis korában a tesó is volt a nagymamánál de úgy hogy reggel odavitte valaki aztán délután meg haza vitte pl. apukám.

Ilyet is lehet de csak később. :)

Örülök, hogy a kerdesedre akadtam, mert en pont egy ilyen nagyteso vagyok, akit a nagymamam=anyam anyosa allitolag keretlenül-varatlanul elvitt, amikor megszületett a kisteso. Anyu elmondasa szerint, aki egyebkent ugy adja elö, hogy ö a szegeny, akit megcsonkitottak tölem, aput meg raszabaditottak. :)

Szoval az egesz nevetseges, mindenesetre az eredmeny: en lettem a "nagymama kedvenc unokaja". (Amiböl felnöttkent es sok-sok pszih-hoz hasonlo kezeles utan mar latom, nem neki voltam igazabol fontos, hanem masnak "nemfontos".) Pszichologiailag ö volt az anyaszerepü az eletemben, ö volt ram olyan hatassal, mint masra az anyja. Ja, az hozzatartozik, hogy nem egy elvitel miatt, hanem ezutan rendszeresen, honapokra elvitt. Köze lehet hozza, bar ez massal is összefügghet, hogy a tesommal sosem Volt jo es most sem jo a kapcsolatunk.

Erdekes, hogy anyosomban is felmerült, ö persze alattomosabb annal, hogy a szülökkel beszelje meg, ezert az 5 evesemnek probalt kedvet csinalni, hogy el akarjon menni hozza, amikor a testvere születik. Mikor? Amikor mostanaban az udvarukrol a lanyunk megy utana, metrt szüksege van ra, igy van kapcsolata vele nelkülem is. Mindezt azok utan, hogy kisbabakent sosem lehetett rabizni 3 eves korig (kifogasok), 5 eve alatt meg nem jött velünk jatszoterre...stb, es most sem szeret vele jatszani, keresi a kifogasokat, csak talan nekem akar rosszat, ezt tartom valoszinübbnek az eddigiek alapjan. Mondjuk anyosomnak annyi h.lyesege volt mar, hogy csoda, ha ezt nem jutott volna eszebe bevetni.

Szerencsere a lanyom ezt hamar el is felejtette, igy ezutan nem jött szoba, en meg ahogy addig is, tovabbra is probaltam kedvet csinalni neki ahhoz, ami majd a korhaz utan lesz es amit segithet a baba ellatasaban.

Szoval en vagyok az elö pelda, hogy nagyon is jol gondolod! Nagyon legyel esznel, mit csinal az anyosod!