Miért csak velem csinálja ezt a 3 és féléves kisfiam?

Ne haragudj, lehet, hogy te úgy érzed, de biztos, hogy nem ugyanúgy fegyelmezed, mint az, akivel nem csinálja.

Mióta tart ez? Abban igazad lehet, hogy talán büntet. De én azt tanácsolom, hogy próbálj vele nagyon következetes lenni, szerintem neked van bűntudatod, és ő ezt érzi a viselkedésedből. Ha valamit nem szabad, akkor azt ne engedd megcsinálni, ha megteszi, akkor bünti. Eleinte nehéz, de ez az ő érdeke is, ez adjon erőt.

Elnézést, ha rosszul látom a helyzetet.:)

A pici gyermek a vele együtt levő felnőtt tudatalatti tartalmát tükrözi, ösztönösen, elsősorban az őt nevelő felnőtt jelenlétében tükrözi az illető tudat alattiját. Persze a nevelés hatására módosul kisebb-nagyobb mértékben ez a tükrözés, de alapvetően és többnyire tükrözi.

Tehát tanulság a felnőtt számára, becsüld meg ilyen szempontból is, h pici gyerekkel foglalkozol. ;) Ez nem büntetés, ez ösztönös segítségnyújtás számodra, h könnyebben feldolgozhasd, amiket elfojtottál magadba , elsősorban a te gyermekkorodban.

Pl lehetséges, h te sokkal tisztelettudóbb vagy, mint pl a férjed, bár ezt ennyiből nem lehet kijelenteni, csak sejtés. :) Így hát a pici gyermek helyetted rebellis, mindaddig, amíg te elfojtva tartod magadba (valszeg tudtodon kívül) a lázadó vágyaidat. Vagy mást, ami összefügg avval, ami neked nem tetszik a gyermeked viselkedésében. ;-)

Amikor én óvodásokkal foglalkoztam, némelyikük uralkodni próbált rajtam. Mire rájöttem, hogy nem csak azért, mert nem voltam eleinte túl határozott és irányító velük szemben (hiszen idővel az lettem, de továbbra is makacsul ellenkezett velem a már dackorszakból kinőtt ovis is, és uralkodni vágyását fejezte ki továbbra is irányomba többjük), hanem az volt a fő oka, utólag tudom, hogy elfojtottam magamban az irányításra vágásomat és hogy tudjak nemet mondani.

Onnantól viszont ,h nem csak úgy határozott voltam, hanem kifejezetten átéltem, hogy "igen! megvan a helye, mikor, kikkel szemben kell irányítani és igenis irányítanom KELL a pici gyermeket többségében, mert neki akkor hosszú távon biztonságérzetet okozok ÉS MERT ez esetben nem fojtom el irányító pszichés oldalamat", onnantól napról napra a gyerekek természetesnek vették, hogy ha kérek valamit, többnyire teljesítették, és eszükbe se jutott nekik játszani a főnököt! ;-)

Hiszen onnantól hiányzott a tudat alattimból az irányításom tagadása, nem volt mire reflektáljon a gyermek. :))