Kinek hogy ment a munkába való visszaállás? Hogyan éltétek meg?

Kedves Kérdező,

nagyon szerencsés vagy, hogy még bölcsit sem kell igénybe venned, mert családon belül meg tudod oldani a kislányod ellátást.

Én is rögtön főállásba, 8 órás munkába mentem vissza (nagyságrendekkel több lett volna a napi 2-4 órás munkaidőcsökkentés miatti jövedelemvesztésem, így meg sem igényeltem a részmunkaidőben doglozó nőknek is járó GYES-t).

Az első hónapban bevallom nap közben többször telefonáltam, hogy rendben van-e minden- sokat gondoltam a picire, még sztorizgattam is bent a munkahelyem- ami így visszagondolva nem is lehetett olyan nagy élmény a kollegáimnak :))

Az én kisfiam már óvodás lassan, de máig nap közben eszembe szokott jutni, hogy vajon mit csinál, aludt-e rendesen stb.- de ez már visszament egy normális szintre.

Így visszatekintve nekem valószínűleg nagyobb gondot okozott az elválás, mint neki, ő könnyen vette az akadályokat.

Az is fontos, hogy amikor viszont hazaérsz, igyekezz ne pl. a házimunkának nekiesni, hanem adj magatoknak egy kis időt alvás előtt önfeledten játszani, babusgatni, olvasni- mikor mit szeretne.

A hétvége is ott van, az együtt töltött időnek talán hangsúlyosabb a minősége, mint a mennyisége.

Nehéz volt persze, hiszen egy új élethelyzetet eredményezett ez mindkettőnknek- de annyi ilyen lesz még az életben. Amikor kicsit jobban hiányzott az elején és elszomorodtam magamban, akkor inkább arra gondoltam, hogy

1. a leválás valahol az ő fejlődésének, egészséges gyermekké, majd felnőtté válásának a része

2. a megsokszorozódott jövedelem is végső soron érte, neki van, a közös életünket könnyíti meg, az ő megtakarításait tudom vele gyarapítani.

3. nem szabad rossz anyának érezned magad, mert egy közel 2 éves kislány mellett dolgozol. Mivel nem születtünk milliárdosnak, ez az életünk része :)

4. ha bent volt az elején is 5 perc szabadidőm az irodában, máris azt tervezgettem, hogy mit játszunk, hogyan töltjük a hétvégét, minek örülne stb.- ezzel is könnyebb volt.

Szép napot