Ki miert dontott a gyerekevel valo kulonalvas illetve az egyuttalvas mellett?

Én már az elején eldöntöttem, hogy nem lesz együttalvás, és ezt be is tartottam. Én egyrészt féltem, hogy ráfekszem a gyerekre, vagy hogy leesik, másrészt meg nem is akartam, hogy hozzászokjon. Mert az oké, hogy a kórházból hazakerülve kb. én is ettem-aludtam, a fiam ritmusában, de azért egy kicsi idő múlva már nagyjából úgy voltam fent, mint normálisan. Ezért nem is akartam, hogy együtt aludjunk, hiszen egy felnőtt hol fekszik le akkor, amikor egy baba? Szóval én nem akartam, hogy éveken át este nyolckor le kelljen feküdnöm, meg ilyenek. A másik meg, hogy ennyi magánélet nekem is kell.

A gyakorlatban mondjuk ez úgy valósult meg, hogy a hajnali szopinál már nem raktam vissza az ágyába, akkor még bújtunk egy kicsit és visszaaludtunk együtt 1-2 órára.

Nekem már 4 hónapos,de együtt alszunk,az ö szobájában.

Mert: éjjel még mindig szopik,kb 2-szer. Ha közben elalszik,nem tudom betenni az ágyába,mert rögtön felébred és kezdhetem elölröl az altatását. Valahogy éjjel,hulla fáradtan nincs kedvem ezzel szórakozni. Sokszor én hamarabb elalszok szopi alatt,mint ö,tehát marad ott ahol van. Persze még a legelején vissza tudtam rakni a kiságyba,mert mélyen aludt,de elkezdödött a hasfájós korszak és örültem,hogy ha nagy nehezen elalszik,nem kockáztattam,hogy felébredjen.

És igen,a szoptatás is könnyebb igy,de még igy is fárasztó.