Mi a véleményetek arról a szülőről, aki szinte kiabálva beszél gyerekével reggelente az oviban? Hallottatok már ti is hasonlót?

SAJÁT MAGÁT JÁRATJA LE.

SÜKET V. NAGYOTHALL

AZT HISZI HOGY A GYEREKE SÜKET V. NAGYOTHALL

SZERINTEM NEM ÉRDEKLI...

első v.

2. nak is igaza van de!

tegyük fel hogy a kérdező gyereke jó barátja is lehet a kiabálós apuka gyerekeinek..

elengedné hozzájuk játszani .v szülinapi zsúrra??????????????????

így is lehet nézni mert előfordulhat.

Nem kötözködni akartam a válasszal de nagyon nem lehet befolyásolni hogy kivel fog barátkozni egyik másik gyerek.

Én ha kell itthon is kiabálok, és az óvodában is, ha megérdemlik. Nagyban teszek rá ki mit szól, ha megérdemlik. A múltkor is nagyon beszélnem kellett az óvónővel, de a gyerekek csesztek rám hallgatni és többször is elrohantak. Harmadjára elszakadt a cérna és utánuk kiabáltam. Na és? Most azért hagyjam rájuk és szaladjanak ki az útra, mert megszégyenítek bárkit és és megszólnak. Én úgy gondolom aki megszól annak a háza táján vannak a legkevésbé rendben a dolgai, már bocs.

Másrészt a gyereknevelés az itthon is az meg máshol is az. Nem viselkedek másként itthon se és máshol se. Ennyi erről a véleményem.

Ilyen a temperamentuma... Különbn a gyerekei ezt szkták meg. Lagalább nem játsza meg magát mások előtt. Agyereknek az se jó, ha a szülő otthon ordít, de ha látják mások is, akkor legyűrve a saját késztetését, visszafogja magát.

Én óvónőként láttam már sokféle szülőt, sokféle gyereket, de nem bírálom mások nevelési elveit (csak ha valóban árt vele a gyereknek), mások viselkedését (ha az nem nagyon kirívó,nem túl visszatetsző), mert senki sem tökéletes. Lehet, hogy másnak épp az szúr szemet, ahogy én viselkedem...

Szerintem különbséget kell tenni a között, ha valaki fegyelmezés miatt, többszöri figyelmeztetés után kiabál rá a gyermekére (ez sem szép szerintem mások előtt, de van, hogy más már nem használ), illetve azt, amikor a szülő - mindegy milyen külső okok miatt - olyan folyamatos idegfeszültségben van, hogy a legkisebb dacosság (pl. játszani van kedve a gyereknek, s pl. csibészkedésből fordítva veszi fel a cipőjét) miatt ordítozik a gyermekével. Ez utóbbi borzalmas. Az én idegeim is pattanásig feszültek, s állandóan fegyelmezni próbáltam a hatalmas mozgásidényű fiamat. Mióta magnéziumot szedek, türelmesebb vagyok (lehet, hogy csak placebo hatás, de a célt elértem vele), s ha már végképp nem bírom, még annyi "agyam" van, hogy kiabálás helyett felöltöztetem, s megfuttatom/motoroztatom. Ő levezeti az energiáját, én meg a feszültségemet. És hozzá kell tennem, ő is közreműködőbb lett (segít öltözni stb.).

Kicsit eltértem a tárgytól, bocsánat, de szerintem az ilyen szülőt segíteni kell. S szerintem az ovónéninek nem a másik szülővel kellene elítélően összenéznie, hanem apukával és anyukával beszélgetnie (nem támadólag, kioktatólag, de egy jó pedagógusnak a szülőhöz is kell értenie).