Hogy vehetném rá 2 éves gyerekemet, hogy szót fogadjon?

Konzekvencia.

Ha kimondasz valamit, akkor az legyen úgy. Ha a gyerek megtapasztalja, hogy ez nem mindíg igaz, akkor próbálkozik.

Ha megtiltasz valamit és csinálja tovább, akkor elvenni tőle és jöhet a sírás. Azt kibírod.

A lényeg, hogy arra jöjjön rá, hogyha kimondasz valamit akkor az úgy van, se sírással, se hisztivel, se akaratossággal nem tudja megváltoztatni. Akkor a próbálkozást is fel fogja adni.

Ó, ez de ismerős :) Az én fiam is két éves, és borzasztó makacs, akaratos és a hiszti sem áll távol tőle. Csak egy példa. Nagyon jól tudja, hol tartom az édességet, mivel mindig látja, honnan kerül elő. sajnos nem tudom úgy kivenni a szekrényből, hogy ne lássa. Tudja, hogy csak akkor kaphat édességet, ha szépen megebédelt, de van, hogy odaszalad a szekrényhez és ütögeti, ha nem megyek oda azonnal, akkor meg ordít is. Hiába tartom magam következetesen ahhoz, hogy nem adok neki ilyenkor, akkor is elég gyakran előfordul ez. De úgy vagyok vele, hogy hadd próbálkozzon, egy idő után talán rájön, hogy ezzel nem ér el semmit.

A másik ilyen az alvás. Ha leteszem, minden éjjel eljátsza, hogy két percenként kiszalad nagy vigyorogva, ilyenkor persze visszaviszem, de sajnos neki ez is hatalmas poén. Na itt mondjuk meg vagyok lőve, mert eleve arra megy ki a játék, hogy visszavigyem. De ha nem viszem vissza, akkor meg kint marad és oda a lefekvés. Volt már minden, kiabálás, fenyegetés, megbeszélés, de semmi nem jön be.