Írnátok egy kicsit a házasságotokról, hogy milyen mióta megszületett a kisgyereketek?

Èn azt gondolom, a meghittségnek semmi köze nicnsen a fáradsághoz. Söt fáradtan is össze lehet bújni, és egymás karjában elaludni.

Nálunk ez mind meg van 2 gyerek után is (a kicsi 10 hós).

Haza jön és mikor megpuszilgatta a lányokat akkor jövök én. De sokszor csak egy simogatás miközben elmegyünk egymás mellett. vagy éppen a gép elött ül, és akarok töle valamit, oda megyek bele ülök az ölébe megsimogatom.

Este együtt nézünk tv-t , vagy egymás karjában alszunk el.

Kérdés, hogy régen meg volt-e ez a kedveskedés ez a meghittség? vagy most mert neked rengeteg szeretet kell adnod ezért hiányzik a kapni is? Nálunk gyerek elött is ilyen volt, és most gyerek után is. Mi gyerek elött is az utcán sokszor átöltletük egymást, és most gyerekek után is.

Elsö vagyok.

Nekem is volt ilyen érzeésme, aztán ettöl a férfitöl el is váltam, de nem volt gyerekünk. Mindig hiányzott valami a kapcsolatunkból.

Aztán jött a nagy ö, már az elején nagy fellángolás volt. A mai napig ahogy írtam 2 gyerek mellett is ugyan úgy szeretem.

Elsö férjemmel mi sem veszekedtünk. talán ez is volt a hiba. Mostani férjemmel havi 1x tuti van össze tüzésünk, de gyorsan megoldjuk. Mi föleg az elején rajongásik szerettük egymást. Ö mindig szépnek tart enegm, és ezt rendszeresen mondja is, szuper bókokat mond. (habár ha valami nem áll jól, vagy most a gyerekek után az alakomra azért tesz megjegyzést, de nem sértöen) Èn pedig iszonyat büszke vagyok rá, hogy a munkájában mindig elörébb jár, hogy mindig rengeteg elismerést kap, és egyre csak jobb.

Egész egyszerűen nem vagy szerelmes a férjedbe!

Szereted mint ember, tiszteled mert rendes, de amit keresel az a SZERELEM!

Éltek egymás mellett mint 2 társ, 2 barát.

Ezen gondolkozz el.

Mi lassan 15 éve élünk együtt a férjemmel, 2 gerek, nagyon kevés szabadidő mellett is boldogok vagyunk. Szoktunk veszekedni, vitázni, ami szerintem szükséges rossz. :)

Emellett borzasztóan szeretjük egymást (lelkileg és fizikailag is)

Nem attól boldog valaki, hogy mennyit segít neki a párja vagy mennyit bújnak össze hanem ezek érzelmi töltésétől.

Lehet valaki éjjel-nappal együtt úgy mint 2 szobanövény, az természetes hogy nem boldog.

Szia!

Hajlamos vagyok,én is többre vágyni,mint ami van,nem a párommal kapcsolatban,mert még mindig nagyon szerelmes vagyok belé,meg van a meghittség,ölelkezések,puszik,simogatások,a házasélettel sincs gond,időnk is van egymásra,bár hiányzik,hogy gyerek előtt spontán lehetett bármit bármikor csinálni,most nem lehet.Lassan 4 éve vagyunk együtt,úgy már aludni sem tudok,ha nincs mellettem,elég sokat vagyunk együtt szerencsére,ha látok barátokat,ismerősöket mindig kicsit irigykedek,nekik milyen könnyen megy, a gyerekkel milyen jól bánnak,bár nekem a legnagyobb bajom az anyagiak tiszta stresszes ideges vagyok miatta,és látom a környezetemnek milyen jól megy,nekünk most nem annyira egyelőre és tiszta depi leszek,pedig örülnöm kéne annak ami van.

Mióta a kislányunk megvan egyre csak távolodunk egymástól...nem tudom mit szúrunk el, de én azt érzem, hogy a gyerek, a munka, a háztartás annyit kivesz belőlem, hogy képtelen vagyok tovább osztódni..én egyre boldogtalanabb vagyok...sajnos.

Én lehet elmegyek a családsegítőbe, és kérem, hogy beszélhessek egy pszichológussal, mert nem szeretnék válni, de azt is érzem, hogy hosszú távon ez nem fog menni nekem....pedig a férjem ugyanúgy szeret, csak vhogy én lettem hidegebb minden téren, vagy nem tudom....

esetleg te is megpróbálhatnád kibogozni magadat egy pszichológusnál...

Sok sikert!