Két év korkülönbséggel született gyerekek anyukái, a nagy nektek is csinált ilyeneket?

A nagy 3 hónap múlva lesz 3 éves. Okos, értelmes , együttműködő fiú általában, de az utóbbi időben, kb. 3 hónapja kifordult magából. Nem játszik egyáltalán egyedül. Mindig engem akar, és néha úgy érzem visszafejlődik. 1,5 éves kora óta beszél, 2 évesen már érthetően folyékonyan, sokat mondókázik, énekel viszont most elkezdett halandzsázni.

Sokszor úgy csinál, mintha nem hallaná amit mondok, visszakérdez: Mit mondtál? Minden úgy kezdődik , hogy Nem, nem akarom. A kaját elkezdte turkálni, játékkal nem úgy játszik , ahogy eddig. (a legót tegnap 10 percig kalapálta, építés helyett)

Az előbb pórszívóztam, végig követett, folyamatosan a se'ben van, egy icipicit sem hagy egyedül. Egyszerűen látványosan unatkozik. Amikor alszik a kicsi, direkt vele szervezek közös programokat, amiket szeret, akkor nagyon aranyos és elvan, de amint dolgom akad, azonnal rájön az 5 perc.

Azt sem "hagyja', hogy beszélgessek mással az utcán. Ha találkozok valakivel, egyből kiabál nekem. Ez a dackorszak, vagy testvérféltékenység vagy mi?? Már annyira kivagyok ettől, hogy szegénnyel tegnap ordítoztam, most meg megöl a lelkifurdalás.

Amúgy a kicsit nem bántja, elvan vele, magyaráz neki, tehát látszólag nem mondanám féltékenynek, de a fenti jelek eléggé aggasztanak. Ha gyerektársaságban vagyunk, akkor jól elvan, ilyen gond nincsen. Arra is gondoltam, hogy ő az a típus, akinek ilyenkor már kellene az ovi/bölcsi.

Ötletek, tippek??