Másnál is előfordult, hogy a kisgyereke letagadta, hogy bekakilt, és ordított a peluscserénél?

Mintha az én fiamról írtál volna:)

Nálunk teljesen feleslegesen vettem bilit, alsógatyát, wcszűkítőt, bilikönyvet, amíg ő nem volt rá kész, addig mindegy volt. Azért beszéltünk róla, h oda kellene, meg hogy ha nem hordana pelust, felvehetné a szép kis alsókat, de nem hatottam meg:)Ha bekakilt, letagadta, és elmenekült előlem.

Majdnem betöltötte a hármat, mikor egyszercsak elkezdődött, alsót akart felvenni, levettük a pelust, az eleje gáz volt, mert néha becsurgott. Pár nap múlva a nappali alváshoz sem akart pelust venni. Ez januárban volt, most stabilan szobatiszta, az ovit is elkezdte, ott eddig kétszer pisilt be.

A kakival még voltak problémák, mert a pelusba már nem akarta, de a bilibe sem, így az kb egy hónapig a gatyába ment, aztán egyszercsak elkezdte a bilibe nyomni.

Mi megengedjük neki,h a biliből ő öntse a "terméket" a wcbe, és lehúzhatja.Még integet is neki, h "szia pisi, szia kaki":)

Nekem így kényelmesebb volt, mintha erőszakkal leveszem róla, aztán egész nap takarítok.

Az én kisfiam 3 éves, elvileg szobatiszta, de a kakit mindig este intézi fürdés után a pelusba, és egy közelharc tisztába tenni. Én ezt úgy szoktam, hogy amikor már érzem, hogy tele a pelus (amit egyébként nem is tagad, de folyamatosan azt mondja, hogy még kell neki), akkor mondom, hogy még öt percig kakilhat, és utána teszem tisztába. Ez az esetek nagy részében használ, felkészülhet rá lelkileg.

Én sem tudom, mi ennek az oka, nem is szeretem, hogy így van, de csak nem marad így örökre.