Hú de megijedtem veletek előfordult ilyesmi, vagy ehhez hasonló baleset?!

Ennyire durva dolog szerencsére nem, de olyan volt hogy ijedtemben nem tudtam mit csinálni.

Valamelyik nap szétszórta a fiam a szobájába a kekszet, ilyenkor én mindig vele takaríttatok fel, persze úgy hogy segítek neki.Most is szóltam neki hogy söpörje fel.A seprű nyele teleszkópos, és miután feltakarítunk ő sepregette tovább a szobáját játékból.Gondolom neki állt boszorkányosat játszani, és becsípte a kukiján a bőrt.Úgy megijedtem hogy nem bírtam kiszabadítani, pedig az apja higgadtan agy pillanat alatt megoldotta.

Velem viszont történt, még élek nem fogom elfelejteni.

4 éves voltam, jöttünk haza nagymamámtól, és az Újpesti vonatállomáson, ahogy van a síneknél az átjáró, a sín és a beton kocka közé beszorult a lábam, persze azon a vágányon ahova bemondták hogy gyorsvonat halad át.Én nagyon megijedtem, mert már láttam a vonatot és ahogy elkezdtem kirángatni, nem jött ki a lábam.Anyu rám üvöltött hogy nyugodjak meg, ne mozgassam a lábam, szerencsére az üvöltésre ledermedtem, így kitudta szedni.Épp hogy eltudtunk ugrani, talán fél percen múlott az életem.

jééézus....ezt most holnap megnézem, mert nem igazán értem amit írsz, de még elgondolni is rossz...

a vonatos sztori...még jééééézusabb...:-(

Örülök, hogy nem lett komolyabb baj!:)

Nekem még nincs gyerekem, de a mi gyerekkorunkból most hirtelen 3 eset jutott eszembe.

1. Én 7-8 éves voltam, a húgom 3-4 és mentünk anyával valahova. A húgom össze-vissza szaladgált, amikor anya beszélgetett, de fél szeme mindig rajta volt, de a húgom egyszer csak az út felé vette az irányt. Én voltam közelebb hozzá és anya kétségbeesve kiabált nekem, hogy fogjam meg és mai napig csodálkozom, hogy nem fagytam le az ijedtségtől. A húgom után ugrottam (már az út szélén parkoló autók között volt ráadásul jött pár autó) és elkaptam a lábát, amitől ő ugyan hasra esett, de ahogy kinyújtotta a kezét előre, az egyik autó pár centire ment el az ujjai előtt. Én is elestem, de legalább sikerült megfogni időben, úgyhogy én már csak akkor kezdtem sírni, amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem esett baja a húgomnak.:) Persze anya nagyon megijedt, nem is engedte el többet a húgom kezét!:D

2. Nem tudom mennyi idős lehettem, de kb. ekkor is 7-8 éves, amikor nagyimmal busszal jöttünk haza a templomból. Mikor már az a megálló következett, ahol le kellett szállnunk, akkor felálltunk az ajtó elé én meg nézelődtem. Mikor kinyílt az ajtó, megláttam egy fém pénzt az egyik ülés alatt és mikor szálltunk le, kirántottam a kezem nagyi kezéből és visszaszaladtam a pénzért. Éppen hogy vissza tudott ugrani nagyim és lerántott a buszról, amikor majdnem rám záródott az ajtó.:) Akkor nagyon megijedtem!:S

3. Már nagyobbak voltunk, én 16, a húgom 12. Horvátországban nyaraltunk és a strand és a szállásunk között egy forgalmas út vezetett, ráadásul előtte volt egy kanyar, ahol nem láttuk, hogy mikor jön autó. A húgom nagyon le akart menni a strandra, de anyáék éppen ebédet főztek, úgyhogy megkértek, hogy menjek le vele. Nem is volt semmi különös, lubickoltunk egy kicsit. Volt mindkettőnkön egy ilyen gumicipő, amiben bementünk a tengerbe. Mikor mentünk visszafelé törölköző meg néhány cucc még volt nálam, úgyhogy nem tudtam megfogni a húgom kezét, de mondtam neki, hogy figyeljen engem és ha azt mondom, hogy mehetünk, akkor induljon. Nagyon ijesztő volt az az út, úgyhogy nagyon figyeltem, nehogy jöjjön valami, aztán mikor nem jött semmi, mondtam, hogy mehetünk és átkocogtam az út túloldalára, még láttam azt is, hogy a húgom is elindult. Mikor átértem és hátranéztem, azt hittem, hogy szörnyethalok. A húgomnak megcsúszott a lába a gumi cipőben és elhasalt az út közepén.:S Mindent eldobtam, láttam, hogy jön egy autó, úgyhogy amilyen gyorsan tudtam, odaszaladtam a húgomhoz, felkaptam a földről, megfogtam a kezét és visszaszaladtunk a strand felőli oldalra, mivel ahhoz volt közelebb. Szerencsére ezt is megúsztuk, de a húgom nagyon sírt. Én próbáltam nyugtatni, hogy nincsen semmi baj, vegye le a cipőt és menjünk át együtt, csak el ne engedje a kezem! Mikor visszaértünk a szállásra, megkerestem anyáékat, elmondtam mi történt és amikor már a húgomat ölelte és nyugtatta, akkor tört ki belőlem a sírás.:) Úgy tűnik én mindig ilyen későn reagálok!:D Szerencsére nem fagytam le egyszer sem, pedig van amikor meg sem tudok mozdulni, ha nagyon megijedek.:S

Szerintem ilyen esetek minden családban előfordulnak, biztos te is kapsz majd még párszor szívrohamot, csak lényeg, hogy az ijedtség mindig nagyobb legyen, mint a baj!:)

Ilyen még nem történt, viszont a Lidl fotocellás ajtajánál már mi is megjártuk...

A gyerek odatette a kezét az ajtó széléhez, majd amikor nyílott az ajtó, ami ugyebár oda oldalra húzódik be, a gyerek kezét bepaszírozta... Komoly baj nem történt szerencsére.

Az igen #7 nagy szerencséje van a húgodnak veled. :)

Busz...már el is felejtettem, csak hogy olvastam elém ugrott az emlék.Hasonló a szitu.

5-6 éves lehettem és a nagymamámmal ketten mentünk valahova.Szálltunk le, és mivel én kis rohangálós, hebrencs voltam azonnal leugrottam a buszról, a mama persze már lassabban mozgott, a fájós lába miatt.Lépet volna le ő is, de a sofőr nem látta hogy van még leszálló, és bezárta az ajtókat majd elindult.A mama még fent volt, ahogy becsukódott az ajtó el is esett szegénykém.

Én ott maradtam egyedül a buszmegállóban, szerencsére igazából nem tudom hogy volt annyi eszem, vagy csak szimplán sokkot kaptam, de ott leültem és megvártam még vissza jön a mama.