Bemerjük vállalni? Fontos.

Pedig ez benne volt a pakliban, ezt tudtad, hogy a férjednek van már egy gyermeke, akit szeret annyira mint téged, akiért felelős, és nem választ kettőtök között!!!

Ülj le, beszéld meg vele, mond el neki őszintén mit érzel, mit gondolsz, mert csak veszekedés lesz belőle ....

Amikor összejöttél a pároddal és gyereket vállaltál vele, ezt is vállaltad. Anyuka meghalhat, munkanélküli lehet, bármi. Késő most szólni, hogy te nem akarsz készen kapni egy gyereket.

Egy 6 évessel nem kell otthon lenni, oviba/suliba jár. Ha úgy érzed neked sok lenne, beszéld meg a pároddal hogy ő tanuljon, játszon vele miután otthon van.

Ha igazán szeretnéd azt a kicsit, nem lennének fenntartásaid. Az a gond, hogy nem igazán szereted, ami persze érthető, ha a kislány sem viseltetik túl jóindulattal irántad. Azt is tökéletesen értem, hogy még most várod az első babádat és hát először a sajátodat szeretnéd kiélvezni.

Nehéz helyzet ez. Gondolom, a kislány azért is nem szeret annyira, mert az anyja tömi a fejét mindenfélével. A jó hír, hogy egy ekkora kis emberkét könnyű befolyásolni, tehát megszerettetni se lesz túl nehéz magadat. Viszont az időpont nagyon nem szerencsés. Akármennyire is nem foglalkozik a kislánnyal az igazi anyukája, az otthona nála van, a váltás mindenképp megviselné és bizony a kisbaba felé a féltékenység ugyanúgy jelentkezne, mint ha édestestvérek lennének.

Nem tudom, mennyi idős várandós vagy, de vagy most rögtön kellene a kislányt magatokhoz vennetek, amíg még nincs ott az új pici, hogy össze tudjatok szokni, vagy várni kellene a szülés után legalább jó fél évet. Egyszerre kapni egy újszülöttet meg egy hatévest, aki ráadásul nem is a sajátod, bizony kemény dió lehet. Ugyanakkor értem a párodat is, hiszen neki ez is gyereke, meg az is, nincs különbség.

A jó hír: a gyermekelhelyezés nem két napos ügy, valószínűleg ha bírósághoz is fordul a férjed, eltelik legalább egy év, mire változik a helyzet. Addigra neked is kialakul a kisbabával egy rutin, amelybe valamivel könnyebb lesz beilleszteni a nagyot. De csak akkor vállald, ha képes vagy közel úgy szeretni a kislányt, mint a sajátodat, ugyanis egyrészt ő is kicsi még, akinek szüksége van a szeretetedre, másrészt borzasztó lehet úgy élni egy kisgyereknek, hogy ő csak a második, van valaki, akit láthatóan sokkal jobban szeretnek nála.

Próbáld meggyőzni a férjedet, hogy ne hamarkodjátok el a dolgot, esetleg hozzátok el olyankor is a kislányt, amikor a párod dolgozik, próbáljátok ki, hogy boldogultok úgy. Aztán majd idővel kialakulnak a dolgok.

Minden jót nektek!

Nagyon ne aggódd túl, elég nyomos, bizonyított ok kell ahhoz, hogy egy anya helyett apának ítéljék a gyereket.

Ha nem alkoholista, grogozik, vagy bántalmazza láthatóan a gyereket az anyja, akkor esélye se nagyon van.

Ha mégis sikerül, összerázódtok majd. Én biztosan vállalnám :)

1 Ha az anyja tud róla gondoskodni, és nem bántalmazza akkor nem fogják elvenni tőle.

2. Nem lehet arra alapozni egy kapcsolatot, hogy ennyire nem mersz őszinte lenni a pároddal. Fel kell hogy vállald az érzésed és a véleményed, még ha az ütközik is az övével. Közös megoldás kell, különben bocsi de megette a fene az egészet, reá megy a házasságotok.

Ettől még nem biztos, hogy elveszik tőle, a nő is ragaszkodni fog hozzá, hiszen a családi pótlék kell neki. A bíróságon meg ha előadja a szupermamit, akkor elég nehéz lesz a férjednek bizonyítani az ellenkezőjét. Mert az, hogy az oviban látják, hogy nem foglalkoznak a gyerekkel, az is más ha pletyizni kell az óvónőnek erről és az is, ha a bíróságon tanúskodni.

" Azért kicsit rosszul esett, amikor ùgy àllìtott haza, hogy lesz még egy gyerekem, akit nevelnem kell. "

Szerintem meg nekTEK KETTŐTÖKNEK (és nem csak úgy neked) lesz ott az Ő gyereke, akit EGYÜTT neveltek (ha lesz, mert még az nem olyan biztos). Ezt tisztázd vele.