Mertek vállalni kistesót a mai világban amikor minden olyan bizonytalan?

hát én is rettegel attol hogy idén nem eshetek emiatt teherbe, s nem lehet tesoja a gyermekemnek. de én mindigazt mondom nem a kormány és a politikai helyzet fogja eldönteni lesz e gyerekem még.

Ha meg minden kötél szakad elmegyünk magyarországrol

Nézd én saját magamról tudom, hogy nekem is kilátástalan volt a jövőképem anno 10 éve (15 évesen). Annyit tudtam, hogy tanulnom kell és mellette ha tudok dolgozom. Így is volt 16 éves koromtól diákmunkát végeztem. Leérettségiztem, szereztem egy szakmát (kihasználva az ingyenes okj képzést), majd jelentkeztem egy főiskolára mellette levelező szakon. Magam fizettem a szüleim pedig segítettek benne, ha kértem. Pl. tankkönyvek, etc.

Ezek sem két forintok voltak, de az összes spórolt pénzem ráment és a mellette keresett is!

Nem volt se éjjelem - se nappalom 2 évig, amíg a két sulit együtt csináltam. Utána kicsivel könnyebb lett, de egyből kerestem főállású munkahelyet és szerencsével fel is vettek. Nem volt egy leányálom akkor sem a helyzetem, de nem adtam fel.

Végül 22 évesen diplomáztam és külföldön kerestem munkát. Az össz. akkora összespórolt pénzem 250ezer volt. Kimentem Svájcba egy kereskedelmi egység logisztikai osztályára dolgozni (nemzetközi gazdálkodás szakon tanultam, abban is logisztikát). Megbecsültek, nem rúgtak belém. Az életszínvonalam nőtt, SOKKAL! Pedig, azért ott is vannak árak, hidd el. Azt hiszem én a spórolásnak köszönhetem azt, hogy fent tudtam maradni.

23 évesen megismertem a páromat, aki kint járt a munkahelye által az egyik testvériskolájukban. Ugyanis a párom angol tanár.

Fél év távkapcsolat után hozzám költözött kintre, majd hazajöttünk, mert teherbe estem (tervezett volt). Munkahelyem ugyanúgy megvan, várnak vissza. Jó a kapcsolatom a munkatársaimmal, főnökeimmel.

Mi mindenképpen visszamegyünk, azaz HAZA! Hiába itt születtem, szeretem MO-t, de nem azért, mert jó itt élni! Szép ország ez, ha csak a várakat, erdőket, tájakat nézzük. De megélhetés szempontjából szőrnyű!

Már csak 3 évet kell dolgoznom a svájci állampolgárságért. Én sosem maradnék itt!

De, nekem nagy szerencsém volt. Viszont mindig azt vallom, hogy nem szabad feladni! Menni kell és addig járni a dolgok után, amíg nem sikerül olyat elérni, ami számomra/számunkra kedvező!

Ha itt kéne élnem továbbra is éhbérért, mint sokan mások, akkor nem hogy 2 gyereket, de egyet sem vállaltam volna be.

Azt pedig bőven nem tudhatod, hogy 18-20 év múlva mi lesz ezzel az országgal. Nyilván semmi, még rosszabb lesz. DE! lehet, hogy minden jóra fordul.

Spóroljatok, amin tudtok (próbáljátok meg) és mindig azt nézd, hogy a gyerekedet hogyan tudod felnevelni. Hidd el, lehet nekik több esélyük lesz külföldre menni majd, mint nektek most 1-2 éven belül.

Ugyanis zárják le a határokat és lassan nem lehet ki - be utazni hosszabb távra!

Hát ez az. Mi idén terveztük, hogy nyáron nekiállunk a kistesó projektnek. Kormánytisztviselőként határozatlan idejű szerződésem volt. Most, hogy elkerüljem az azonnal kirúgást (főnököm mondta így) átraktak határozott idejűre, a szerződésem jövő év végéig szól. Ha közben elmegyek gyedre, akkor semmi esetre sem hosszabbítják meg a szerződésem. Így sem 100 %, de így van esélyem. Tehát nem lesz kistesó.

Meg igen gondolni kell arra is, hogy mi lesz később. 10 év múlva, lesz-e még munkám, vagy, hogy ő tud-e majd dolgozni - ahogy írtad - és én meg tudok minden segítséget (főiskola, egyetem, vagy mondjuk csak különórák, ha kell) neki.

Mertünk.

Most várom a második babánkat, és szeretnénk mihamarabb harmadikat is.

Olyan világ nem létezik, ahol minden biztos alapokon áll.

Nem szenvednek semmiben hiányt gyermekkorukban, aztán hogy felnőttként hogyan alakul az életük, az nagyrészt rajtuk múlik (persze azután is mindenben támogatjuk őket), de legalább a kapnak egy biztos családi hátteret, és ha már mi nem is leszünk, akkor is tudnak majd egymásra támaszkodni.

A tökéletesre várni fölösleges, mert sosem jön el, sőt, a jövő mindig bizonytalan, akkor is, ha biztosnak látod.. :(

Nekünk négy van.A legkisebb 2 éves a legnagyobb 14 éves.Hát mit ne mondjak nem egyszerú.Sokan meggondolják a mai világba a gyerekvállalást.Bár ha én is ezen gondolkoznék még mindig nem lenne talán még egy se!Ha a körülmények megengedik hajrá!!!!!Én mondjuk sokgyerekes párti vagyok.

Egyedüli gyerek voltam s gyerekként ez nagyon rossz volt.

Persze hogy vállalunk. Én nem aggódok. Annyi mindenen átmentünk a férjemmel az elmúlt években, hogy elmondhatom a gyerek tartotta bennünk sokszor a lelket és szinte csak ennek tudtunk örülni. Voltak anyagi és egészségügyi gondok.

Azon meg, hogy mi lesz 20-30 év múlva... nem vagyok jós.