1,5 éves lányom iszonyatosan hisztizik, amikor hazaindulunk a játszótérről. Mit tegyek?

Előr megbeszélem vele, hogy játszhat kedvére, de ha anya azt mondja, hogy mennünk kell, akkor megyünk. (indulás előtt már mondogatom, hogy lassan indulunk, mert még köszönni kell a szomszéd kutyusnak is, vár otthon apa, vagy egy kedvenc játéka, mintha csak egy következő jó program vagy úticélunk lenne). Hazafelé is számára izgalmas dolgokkal terelem a figyelmét (kavics, falevél, bogár, autók színei, bolt, énekelünk vagyi én neki, fogócskázunk, mikor mi).

Azt sosem tudnám mondani neki, hogy nem szeretem (egyik válaszoló írta), inkább mondom neki, hogy haragszom, vagy elszomorít, ha így viselkedik.

Ha ezek nem válnak be, akkor ölbe és haza. Amint elhallgat annyira, hogy meghallja a szavaidat, elmondod neki, hogy holnap is mentek játszani, de csak ha ilyen hisztit nem rendez, mert ügyes kislányok nem viselkednek így. Ezt eleinte rengetegszer el kell mondani, nem lesz rögtön változás, de előbb-utóbb beérik, és tudni fogja, mit vársz el tőle. Ilyenkor nyugodt hangon, szinte lyukat beszéltem a hasába, és már sokszor mondja is a tőlem hallottakat (2 éves múlt), szóval tényleg meghallják ők. Persze nem rendezhető le mindig a hiszti, van amikor semmi de semmi nem használ. Akkor kell arra gondolni, hogy ez a korszak is el fog múlni egyszer.