Előfordult már veletek, hogy a játszótérről haza kellett jönnetek hiszti miatt másfél év körüli babátokkal?

Köszi a válaszod, akkor már ketten vagyunk, pusztán ettől is jobb már a lelkiismeretem.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem vittem homokozójátékot a homokozóba (nem tudtam, hogy van homokozó, új játszótérre mentünk), és végig csakis az egyik ott játszó kisfiú lapátjáért ment a huzavona, se hinta, se csúszda, se mászóka, se semmi, csak a lapát. VÉgre megkaptuk kölcsönbe, de mégsem játszott vele, mert akkor meg a csúszda és a többi kellett volna, persze visszaadni a lapátot esze ágában sem volt, hiába beszéltem rojtosra a számat, maradt végül a kézből kicsavarós módszer, majd gyors távozás következett. Az autóban végigordította az utat, úgy rákiabáltam (és ezt bánom nagyon), hogy majd kiesett az ülésből szegényem. Mire hazaértem orrán száján, szemén folyt a könny, csak apa tudta megvígasztalni. Huh nagyon kemény volt. Vihettem volna egy fránya lapátot, és nem lett volna ez az egész. Mindenki úgy nézett bennünket, mintha először hallanának gyereket sírni...