Anyukák ti mennyire nevelitek tudatosan a gyereket?

ne a neten olvasgass, hanem olvass sok csenust, nézz szuperdadát, régi bevált könyveket, annyi baromságot ínak a neten:(

ja és a gyereket dícsérd!!!az elismerés fontos, attól nem lesz önbizalomhiányos, illetve nem attól lesz az.

3. vagyok!

És persze a szeretet felé, és az odaadás mindennél fontosabb! Plusz próbálok vele mindent megbeszélni és arra nevelni, h a kommunikáció felénk nagyon fontos ODA-VISSZA!

Régen próbáltam, a terhesség előtt és alatt nagyon sokféle könyvet, cikket olvastam, aztán útközben rájöttem, hogy totál fölösleges. Nem az a jó anyaság fokmérője, hogy valaki ad-e cumit vagy sem. Nekem mind a két gyerekem más természetű, ami az egyiknél beválik az a másiknál hatástalan, úgyhogy amióta nem görcsölök erre rá, azóta sokkal jobban megy, jobb a hangulat, stb.

Gyereknevelési könyveket régóta nem olvasok, ha lenne konkrét problémám utánanéznék, hogy milyen ötletek vannak (amiket azért nem veszek kőbe vésett parancsolatnak). De nekem többet ér pár anyuka saját tapasztalata, mint egy sokdiplomás pszihomókusé, aki este hazamegy és nem turkálnak bele maszatos kezek a tányérjába és nem kell éjjel háromszor felkelni hozzá.

Most úgy vagyok vele, hogy őszintén állok mindenhez, a gyerekeknek mindenről elmondom a véleményem és az övékét is tiszteletben tartom. Azt próbálom átadni nekik, hogy mindenben bármikor számíthatnak rám, de amellett, hogy az anyukájuk vagyok még nekem is vannak igényeim, tehát a sürgős és fontos esetekben azonnal ugrok, de pl. a baba ruháját akkor is meg lehet varrni, ha befejeztem a kávémat hogy ne hűljön ki. Így én sem vagyok mártíranyu akinek 2 perc nyugta sincs soha, viszont ők is tudják, hogy bármikor számíthatnak rám.

A határokat kijelölöm, azon belül elég laza vagyok, azt pedig elmagyarázom nekik, hogy a határt miért nem célszerű átlépni - többnyire saját érdekükben.

Kedves kettes!Nagyon jól csinálod amiket írsz,de az még nem az "igazi" nevelés,csak az alapozása :)Szerintem a kérdés nem erre vonatkozott.Remélem érted hogy mit próbálok megfogalmazni,gondolok a valódi,határokat feszegető hisztire,evés gondra,játszótéri konfliktus stb stb ezek csak példák, megoldandó, kezelendő,eldöntendő épp aktuális dolgokra,ez pozitív is lehet egyébként,amiben mondjuk ,hirtelen át kell gondolnod hogy is lenne szülőként helyes viselkedned,merre tereld a gyermeked?Mert egy elképzelt elve mindenkinek van,és ösztöne is,de van hogy felülírja az élet, volt hogy valamiben kicsit kellett olvasgatnom,hogy mondjuk megerősítést kapjak valamiben,vagy iránymutatást.Nálad erre sosem volt szükség?

Én olvastam egy két ilyen könyvet,ami viszont nagyon nem azt jelenti hogy "bibliámként" kezelném,sőt van ami kifejezetten ellenszenves,akármilyen szakember írta is.A gyereknevelésben pedig sosem divat szerint döntök :D

egy négy és fél,és egy kettő és fél éves ördögfiókák anyukája vagyok

7. vagyok:

Attól függ, mi volt a tett és tisztában voltak-e azzal, hogy amit csinálnak az rossz. A helyreállításban/kártérítésben részt kell venniük.

Ilyenek voltak nálunk pl: az egyik kivett a szekrényből ruhát, de közben összegyűrte azokat, amiket szépen kivasalva betettem. Tudta, hogy ilyenkor elég lett volna nekem szólni (hiszen nem tudnak még olyan szépen hajtogatni és ezt többször kértem is) és rendbe teszem, de mire kiderült már a fele ruha annyira összegyűrődött, hogy újra kellett vasalni. Nem cirkuszoltam, de elmondtam, hogy ez nekem plusz munka, ennyivel kevesebb időm van pihenni/rájuk/házimunkára, és a másik erőfeszítéseit tiszteljük. Akkor be kellett állnia segíteni a vasaláshoz.

A véletlen balesetek előfordulnak, tényért én is törtem már bénaságból, olyanért sosem kapnak ki, viszont amikor hülyeségből tönkretettek valamit (az egyik kitalálta, hogy ez vicces, a másik meg ment utána mint a kisökör), ráadásul nem az enyém volt hanem kölcsön kaptam, akkor a zsebpénzükből kellett újra megvenni. Forintra elszámoltunk. Ha baleset történt volna az más, itt tisztában voltak azzal, hogy butaságot csinálnak.

Elvárom, hogy a másikkal tisztességesen beszéljenek, a durva hangnem miatt kellett már bocsánatot kérni a másiktól és volt már fagyi vagy játékidő megvonás, viszont egyszer régen a nagyobb azt találta mondani a kicsire, hogy "ugye anya milyen kis aranyos r.banc?" Az első sokk után kikérdeztem, hogy tudja-e a szó jelentését. Kiderült hogy nem, valahol hallotta, majdnem elsírta magát amikor kiderült, hogy ez nagyon durva szó. Akkor nem kapott ki mert nem direkt volt, elmagyaráztam hogy ez nagyon csúnya, legközelebb ha nem ismeri egy szó jelentését, akkor kérdezzen. Rá pár nappal később megtörtént, olyan szót kérdezett hogy az mi, hogy majdnem dobtam egy hátast, de megdicsértem, hogy ezzel hozzám fordult és így nem fogja magát kellemetlen helyzetbe hozni máshol. Így azért kialakult közöttünk, hogy bármivel fordulhatnak hozzám, előttem nem lesz kellemetlen és nem szedem le a fejüket.

Aztán egyszer volt, hogy nagyon elszálltak és kicsit helyre kellett tenni a fejecskéjükben hogy nem Rotchild és Hilton a vezetéknevünk, akkor megbeszéltem velük, hogy mik a szülők és gyerekek jogai és kötelességei, egy szülőnek mit kell biztosítani a gyereknek, mi jár neki (tanszer, megfelelő táplálék, pihenés, ruházat, szülőtől szeretet, figyelem), mi tartozik az extra kategóriába (különórák, flancos füzet, nyalóka). Amíg a kötelességeinek nem tesznek eleget, addig én is csak a minimum kötelességeimet teljesítem. Persze volt ölelés, puszi, stb, csak az anyagi extrákat megvontam. Harmadik vagy negyedik napon jöttek, hogy ezt beszéljük meg... Hangos szó nélkül helyreállt a rend.

Hogy ennek mi lesz az eredménye, azt nem tudom, majd 20 év múlva derül ki.