Mikortól olvastatok esti mesét gyermeketeknek?

Kislányom 20 hós, de nem köti le az estimese.

A nővérének (3 éves) minden este olvasok, akkor mindketten mellettem ülnek, de a kicsi csak könyvet lapozgat, meg kommentálja :)

A nagyobbnak olyan 2 éves kora körül lett érdekes eléggé hozzá a mesekönyv, hogy ülve is maradjon amíg végig olvasom. (1 bogyó és babóca történetig, nem hosszabb időre)

Úgy emlékszem, egy éves kor körül kezdtük.

Nem számít, hogy a kicsik még nem tudják végighallgatni, elég pár színes oldalt megnézni, kicsit kommentálni, aztán kész. Lényeg, hogy megszokják és megszeressék a könyveket - szerintem.

Később arra érdemes figyelni, hogy azokat a babakönyveket, ahol elnagyoltak a rajzok és csupán 1 sor van oldalanként, felváltsák a kisgyerekeknek való olvasmányok. Itt már kicsivel több cselekmény és több sor van oldalanként, s így tovább. Szóval legyen mindig korának megfelelő a könyv, és persze téphetetlen, hadd nézze meg ő is kedve szerint, hadd forgassa a saját tempójában.

Ha új könyvet olvastok, olvasás közben mutass rá a képre, amiről szó van, így rögzülhetnek az új szavak, kifejezések.

Fél éves korában kezdtem el a fiamnak az esti mesélést. Tudom, hogy ez van akinél nagyon korai, de akkor kezdtem átszoktatni a saját szobájába (addig velünk aludt). Így már akkor bevezettem az esti rutint, hogy ágyba be, meséltem (mondjuk inkább magamnak akkor még, viszont a hangom megnyugtatta és elaludt tőle), majd kijöttem.

Igazán olyan 2 és fél-3 éves volt, amikor már ő választotta ki, hogy mit olvassak neki és érdekelte is, végig ott ült mellettem és hallgatta.

Szerintem ovis korra érnek meg az esti mesére, szóval pár hónappal az ovi kezdése előtt célszerű már bevezetni az esti meséket, fokozatosan. Először csak kicsi képeskönyvek, rövid szöveggel, sok képpel. Majd lehet haladni, hogy egyre több szöveg legyen. Mi most vagyunk kiscsoportosok, ahogy megfigyeltem, olyan 3-4 percet bír ki mellettem hallgatva, szóval ennek megfelelően választok meséket. Boribon; Barátnőm, Bori; Bartos Erika meséi; Kippkopp; Sicc, Gőgös Gúnár Gedeon; stb.

egy évesen kezdtem el neki olvasgatni keményfedeles verses, mondókás könyveket, és egy Weöres Sándor válogatást. Most másfél éves, és annyira sikerült a könyvet megszerettetni vele, hogy azóta egymaga is leül sokszor, és lapozgatja, nézegeti őket. Rendszeresen járunk könyvtárba, mert nincs az a mennyiség, amit megunna, az itthoniak meg elég lerágott csontok, kell a változatosság. Volt néhány olyan hónap, amikor csak a könyvekkel volt elfoglalva, semmi más nem kötötte le, csak ha én olvastam neki. Meg is voltam ijedve, hogy ez már mindig így marad ? :O Azóta kialakult az egyensúly, napközben már nem kellek a könyvnézéshez, délutáni és esti lefekvés előtt olvasok neki verseket, mondókákat. Nagyon jól le lehet így kötni, bárhova is megyünk, autóban fejből mondok verseket, már én is rettentő művelt lettem :D

Válaszolva a kérdésedre, szerintem néhány alkalom után már igényelni fogja, és hiányozni fog, ha kimarad egy alkalom. Érettnek biztos, hogy érett. A ritmus, a rímek nagyon izgalmasak szerintem a gyerekeknek, főleg ha még jól ki is hangsúlyozod, amit lehet, esetleg a kezeddel gesztikulálsz. Biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb el is kezd majd utánozni az ismerős részeknél. :))

(pl a "meg ne fogd a tehén farkát"-nál a lányom mutogat az ujjával..)

Általában 3 éves kortól igénylik a gyermekek. Addig felesleges erőltetni, inkább a hétköznapokról érdemes mesélni nekik, pl hogy kisebb korukban mit csináltak, valamint a környezetéről: a családjáról, az utcában lakókról (beleértve a háziállatokat is), ismerősökről stb.

A mozgóképről annyit, hogy nem képesek feldolgozni legalább 6 éves korig.

Mindez tehát nem annyira egyénfüggő, inkább életkorfüggő.

Egy óvodapedagógus.

Off: kedves óvodapedagógus, az én 2 éveseim vsz. nem olvasták a jegyzeteidet. ;) Minden este kérik a meseolvasást, kiválasztják számos könyvük közül, hogy aznap mit szeretnének. Szerintem sosem felesleges, ha vki könyvet olvas a gyermekének... én is kiskorom óta faltam őket.

Természetesen nem értenek meg mindent, nem mondják vissza az elhangzottakat. De a mese lényegét értik, új szavakat, kifejezéseket tanulnak, szeretik a képeket, és elmutogatják, a maguk módján elmondják nekem, mit látnak rajta. Nem véletlen amúgy, hogy vannak babakönyvek, valamint bölcsis, ovis, iskolás korúaknak valók. Bár én nagyobbaknak valókat is szoktam nekik venni, minél több könyvünk van, annál jobb. :)

Szóval ilyet már ne írj, hogy három éves kor előtt felesleges...

Kedves előző, jeleztem, hogy INKÁBB életkorfüggő, kevésbé személyfüggő.

Kéretik nem előítélettel lenni a szakemberek irányába, ugyanis alapvetően a gyakorlatból indul ki a legtöbb pedagógus. (De egyébként a gyermekpszichológiai is alapvetően gyakorlati megfigyeléseken alapul.)

Csak egy példa a TÖBBSÉGÉRE a másik válasznál, fogalmam sincs, ki a beíró, de a 2 évesek többségére ez jellemző:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

"Fiam kb. 22 hónapos volt, mikor kreáltam Neki egy történetet, amit elalvás előtt meséltem. Kb. 3-4 perces, és csupa olyan van benne amiket nagyon szeret. Imádja őket!!

Most 2 éves - könyvből még mindig nem tudok mesélni, mert a képek sokkal jobban lekötik, ekkor max. annyira van "időm", hogy elmondjam, hogy miket lát a képeken (de ez utóbbit nem nevezném mesének)."

Még valami, ezt is írtam: "inkább a hétköznapokról érdemes mesélni nekik", tehát kétszeresen is kötözködés a soraid szándéka.

Ara pedig, h nem véletlen léteznek babakönyvek, az meg a világunk tipikus negatívumából jellemző: pénzre, üzletre épülő világban élünk, fogyasztói társadalomban; jó, hogy próbálnak piacra dobni, amivel csak be lehet etetni laikusokat. Persze a képek miatt használhatóak, de a kérdés a klasszikus értelemben vett meseolvasásra utaltak. A képnézegetést és az arról való mesélést nem zártam ki, sőt, kiemeltem a mesélés fontosságát, DE NEM MESEKÖNYVBŐL, mármint 3 éves kor alatt.

A korábban is írt óvodapedagógus.