Anyukák, mit csinálhatnék? Már kétségbe vagyok esve. Hiszti kérdés.
3 éves kisfiamról van szó.Régen elkezdődött ez a mizéria,de most már eddig szinte mindent kipróbáltunk és semmi sem hatott.Mindig is akaratos kisfiú volt,aki addig nem nyugszik meg,míg el nem éri amit akar.Tudom én,hogy dackorszak,meg mindig,de ez mégis sok.Ott kezdődött,hogy 2 hónapja kisebb megszakításokkal beteg.Így voltunk egy párszor gyerekorvosnál.Többek között ma kellett visszamenni megint kontrollra a gyerekorvosunkhoz.Általában mindig szoktunk időpontot kérni,mint most is,tehát nem lehet arra fogni,hogy órák óta vár és már türelmetlen.Most sem volt másképp,jó ha 15 percet vártunk.Otthon elmondtam neki,hogy szépen leülsz anya mellé és beszélgetünk,azt a pár percet ki lehet bírni.Megígérte hogy így lesz.Imádja a croassant-ot és ma is kért,mondtam is neki,ha jól fogsz viselkedni akkor kapni fogsz.
A postán kezdte avval,hogy meglátott egy csokitojást és csak úgy megkérdezés nélkül kibontotta és jól beleharapott.(ezt már jó hogy ki kell fizetni,így megvettem).Ezután jött a gyerekorvos,ahol 15 percet vártunk már be is hívtak.Nem szeretem ha futkározik fel alá,mert ezt ő 1. általában visítva teszi,ami mást is zavarhat,jogosan.2. megizzad és mikor kiviszem megint megfázik.Többször szóltam rá,hogy jöjjön oda hozzám.Persze nem tette.Felvettem (amit ő nem akart) és el akartam terelni a figyelmét avval,hogy mesét nézzünk,vagy autókat,ami a parkolóban volt.Üvöltött legalább 10 percig,közben rugdosott és vert,a "szép" szavait sem hagyta ki.Na nagy nehezen lenyugodott.Hazafele a penny-be be kellett mennem,kérdeztem,hogy kér-e banánt,közölte nem.Mentünk tovább egyszer minden ok nélkül ordít,hogy ő nem kapott banánt.De evvel is felidegesített,mert már többen is húzták a szájukat,hogy mit üvölt a gyerek, (persze ezt más nem tudja,hogy ő mindig ezt csinálja mindenhol) ekkor szégyellem magam,de kapott a szájára,mert olyanokat mondott rám,hogy c.gány, ba.om,...látták is páran,de már nem érdekel.Megszólhattok,de már nem birom idegekkel.Szeretem,imádom,de ez sok.Nem tudom másra bízni,férjem is későn jár haza,sokat dolgoznak.
Mit tegyek?Mondjátok meg?Ez már tényleg sok.Anyukám is aki imádja a kicsit,már mondta többször,hogy lányom hogy birod még?Én már rég rácsaptam volna.De nem verni akarom,hanem nevelni,mert az mégsem megoldás.Csak az én gyerekem ilyen?:(
válasza: válasza:Jaja, hogy a kérdező banános története..:-)) na, elkavarodtam...
Szóval nekem is csinál ilyet a lányom, de ezt tökre nem veszem fel, mert ez A HISZTI, viszont nem is hagyom magára, mert akkor nekem iszonyúan sír, tehát az akkor már nem hiszt,hanem igazi, anya ne hagyj magamra sírás, és ezért nem bírom otthagyni, meg nem is akarom.
De azért nekem is volt már rá példa, mert néha annyira felidegel, hogy jobb otthagynom, minthogy mindjárt rásózzak egyet a sejhajára...:-))
Ez egy örökzöld téma. A gyerekek 10, 20, 100 éve és még jóval azelőtt is hisztiztek. Ki talpraesetten kezeli, ki kevésbé.
Én sajnos az ügyetlenek közé tartozom. A lányom már 5,5 éves, és még mindig tart nála a "hisztikorszak". Egyre rosszabb. Otthon, oviban, bevásárlóközpontban, bútoráruházban, bárhol és mindenhol. Mindenki ránk figyel, van, aki megsajnál és segíteni próbál, de bármivel is próbálkozunk, mindig folytatódik az ordítós hiszti, húzatja magát a földön is akár. Néha beválik az, hogy úgy teszünk, mintha továbbindulnánk, és mintha nem érdekelne, ő mit csinál (jön-e vagy marad). Ilyenkor általában megszeppen, és elindul utánunk. De ezután 2-3 perccel elölről kezdődik (vagy inkább folytatódik) minden.
Próbálkoztunk eleinte figyelemeltereléssel (ez kisebb korban tényleg hatásos), később sarokkal, a férjem "felnőttes beszélgetéssel" (az utóbbi teljesen reménytelen dolog...), 3 perces gondolkodással. A 3-perces megoldás lényege: bármennyire is őrjöng - magára hagyom azzal, hogy 3 perc múlva visszajövök, addig gondolja végig, mit csinált és miért, és volt-e értelme. A 3 perc persze általában nem elég, a hiszti még fokozódik, de ilyenkor nem reagálok rá, megvárom, amíg lecsendesedik. Utána általában magától elmondja a lényegét a történetnek, és beismeri, hogy semmire nem volt jó az egész, és többet nem fog ilyen csinálni (no ezen még van javítanivaló, mert természetesen újra és újra eljátsszuk ezt...) Amúgy ez a módszer szokott a legjobban működni. Az egyetlen gond vele az, hogy csak otthon lehet jól alkalmazni. Nyilvános helyen és olyan helyzetben, amikor időre rohanunk valahová, sajnos nem.
Ilyenkor teljesen tanácstalan vagyok. (Az előre megbeszélt "keretek", szabályok sajnos nem szoktak működni - a gyerkőc "hajlamos" ezekről megfeledkezni és ilyenkor kezelhetetlenné válik. De lehet, hogy rossz ez a szó, mert kezelhető lenne, csak nyilvános helyen "nehezen vállalható" módszerekkel.)
Van valakinek hatékony tippje arra, hogyan szedjem ráncba, ha nyilvános helyen kezd őrjöngve hisztizni a gyermek? Örülnék egy használható módszernek.
Előre is köszönöm:
Egy anyuka
Ui.: Tudom, van egy varázsszó: a következetesség. Nálunk ez azért nem működik, mert Apukával nem vagyunk egy hullámhosszon... Nem ér semmit, ha csak én próbálok következetes lenni. De tegyük fel, hogy ezt a sajnálatos tényezőt kiszűrjük - milyen módszerek vannak a következetesség aranyszabályán túl?
válasza:beleharapott a tojásba? azt hogyan? hol volt az a tojás?
én az mondtam volna neki tessék gyerekem már húsvétra is ezt kapod,,,,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!