Hogy "osztódtok" ha már több gyerek van?

hasonlo a korkulonbség nálunk is, a kicsi 3 honapos, a fiam most lesz 5 éves. férjem nekem sem nagyon tud segíteni,a fiam el van kényeztetve... Napkozben ovi, ez jo mindenkinek, és azon vagyok, hogy mindennel végezzek napkozben, így estére már csak a gyerekek maradnak. Oriási szerencse, hogy a kicsinek van egy egész jo napirendje, és nyugodt baba. a gond nálunk a fiammal van, aki bár nagyon akarta a tesot, most mégis kicsit meg van zavarodva. sokkal tobb figyelmet, torodést, idot igényel, mint a kicsi. rosszalkodik, szemtelenkedik, semmit sem akar egyedul (oltozni, enni stb)szerintem igy hivja fel magára is a figyelmet. ugy csinálom, hogy mikor itthon van, igyekszem inkább vele lenni, kozos játékokat, foglalkozásokat kitalálni ( a kicsi vagy alszik, vagy mellettunk pihenget). hétvégére minimális házimunkát hagyok, pénteken fozok szombatra is, hogy tobb ido maradjon rájuk.mindig mondom neki, mennyire szeretjuk, milyen ugyes nagyfiu, mennyire jo lesz majd, ha a teso nagyobb lesz stb...nemrég 2 hétig hárman voltunk itthon, na az igazán huzos volt számomra, de neki jot tett, tobbet lehetett velem.. jovo héten megint igy lesz - probálok minden szabadidot vele tolteni, a takarítás, fozés ilyenkor a délutáni orákra marad.

nem konnyu dolog, csodálom azokat az anyukákat, akik egész nap otthon vannak két picivel:)

22 nap eltéréssel 4 év van a két gyermekünk között. A helyzet ugyanaz lehet, mint nálatok. Ideges vagyok, s emiatt sokat kiabálok. Ami nekem bevált, hogy egyszerűen nem veszek tudomást a dühkitöréseiről, hanem szépen nyugodtan megkérem arra, amit szeretnék, s ha nem megy, otthagyom. Pl. nem volt hajlandó egyedül vetkőzni oviból hazajövetelkor. Fogtam a kicsit, bementünk szopizni. Toporzékolt egy negyedórát (már vártam, mikor csenget be az egyik szomszéd), majd nekiállt trappolni a lakásban, Tiszta ideg lettem, hogy a sáros cipővel végigmászkálja a nappalit. Na mire kijöttem, szépen levetkőzött, a kabátját felakasztotta a fogasra, cipő a kis sámlija alatt, s egy deka sár nem volt sehol, mert volt annyi esze, hogy a trappolás előtt levette a saras cipőt. Megdicsértem, s azóta - némi ellenállás mellett persze - de egyedül vetkőzik.

Plusz visszajött az együttalvás. Szülés előtt már kb. hat hónapja egyedül aludt el. Meseolvasás után még simogatni kellett, s jöhettem ki, de most újra "vele kell aludnom" (értsd úgy, hogy kijövök, ha elaludt). Hétköznap jóformán ilyenkor tudunk játszani (Elalvás előtt már sötétben játszunk, gondoltam egy állatra játékot. Gondolsz egy állatra, s elmondod mit tudsz róla, a másik meg kitalálja.), illetve még uzsonna közben kirakózunk (kb. azt az időt alussza át a kicsi, utána este 8-ig fent van). Az estéket meg úgy alakítottuk, hogy apa ha hazaért (olyan fél 7-kor), míg én altatom a kicsit, tudjanak játszani. A maradék idő 4-től 7.30-ig tévénézéssel vagy önálló játékkal megy el.

Ami sokat segített, az a napirend szigorú betartása. Mivel reggel apa viszi az oviba, így korán kell kelni, nem is tiltakozik az esti gyors fürdés (a kistesó előtt kb. egy órát pancsolt minden este, most kb. negyedóra alatt kész vannak, fogmosással együtt), és a viszonylag korai (fél 9) lefekvés ellen. A meseolvasás és a fent említett gondoltam egy állatra játék sosem marad el. Illetve minden este igyekszem megdicsérni valamiért, amit aznap csinált. S tudatosítani benne, hogy figyelek rá, s egy anyuka mindent lát és mindent tud.

A hétvégék azért problémásak, mert én hétközben tanulok, itthon dolgozom, így némi házimunka marad hétvégére is. És persze mikor délben elaludt az egyik, felébred a másik. Viszont szombatonként a fiúk elmennek együtt valamerre (játszóházba vagy kirándulni), így van hol a feles energiát levezetni. Délutánra meg mindig kitalálunk valami érdekeset (tegnap pl. veteményeztek műanyag kispohárba, hogy legyen tavaszra paprikapalánta, tegnapelőtt bútort szereltek stb.), így apa sokat tud foglalkozni vele, talán helyettem is.

Egyszóval nálunk inkább apából kap most maximumot, anya csak az esti babusgatásban vesz részt. Meg folyamatosan ötletel, hogy mi az, amivel le tudom foglalni, hogy zökkenőmentesen elteljen a hármasban töltött idő. Pl. múlt héten már babakocsival mentem érte oviba, a kocsira felakasztottam a futóbiciklit, s hazafelé megnéztük a környék összes hóvirágját (az ovival is sétáltak már a környező utcákban, így tudta, hol kell megállni), komposztáló ládáját, tyúkját (pedig Budapesten lakunk). Ezzel is megy az idő, a kicsi alszik, én meg útközben beszélgetek a fiammal.

De azért hozzáteszem, hogy mindez nagyon szépen hangzik, de azért az idegbaj nálunk is mindennapos.