Meddig igenyli a gyerek, hogy otthon legyen az anyja?

Nővéreméknek 3 gyerek van, 15-19 évesek most. Amikor a kicsi 4 éves volt, akkor ment el dolgozni négy órába, délelőtt. Azóta is így van. Már ugyan nem ül le velük tanulni, játszani, de azt mondja így kényelmes az élete, így van mindenre ideje. Szerencséjük van sógorom úgy keres, hogy igazából az a kis összeg amit ő megkeres nem oszt, nem szoroz (de valamit csinálni akart), így megtehetik.

Nekem is 4 volt a kicsi mikor visszamentem dolgozni. Igazából azt nem tapasztalom, hogy nálunk gyengébb lenne az anya-gyerek kapocs, vagy kevés lett volna az amit adni tudtam nekik. Inkább tényleg csak nekem volt nehezebb dolgom, hogy kevesebb időből hozzak ki mindent. Magyarul ők mindig csillogó házban ültek le kártyázni míg mi volt hogy arrébb hajítottunk valamit, hogy játszani tudjunk :D

Ovis korban szerintem nem nagyon, mert ebéd után az enyémeknek majdnem leesett a feje, tehát délutánig az lett volna a különbség hogy az oviban vagy otthon alszik. Én egyszer vittem el ebéd után a gyereket, de vérig sértődött, hogy nem fekhet a pici ágyra és nem hallja a mesét.

Sulis korban: eddig napközisek voltak a gyerekek, ők szerették nagyon, főleg mert akkor voltak a különórák. Most 2-kor hozom el őket (külföldi suli) és otthon vagyok velük, hát nem engem igényelnek. Jó, néha társasozunk meg ha kell a leckében segítség akkor ott vagyok, de inkább egymással játszanak, meg azt nézik hogy a szintén itt lakó osztálytárs mikor megy ki... 9 és 11 évesek.