Utálom a reggeleket! Minden reggel veszekedésbe torkollik. Ti mit csináltok, kinél, hogy működik? Ötletek, javaslatok?

Este kiválasztják együtt mit vegyen fel!

Ha nem, akkor majd én!

Reggel keltem, de addigra é már fel vagyok öltözve, Tízórai neki készen. Mondom neki öltözzön, jöjjön reggelizni, mert itt hagyom!

Na egyszer kellett ezt eljátszanom hogy nem akart öltözni, jönni!

Elköszönt én mint aki tényleg elmegy, kimentem, mit aki elment!

Akkor nagyon megijedt, hogy ilyet is tudok, hogy otthon hagyom:))

Azóta elég csak azt mondanom, itthon hagylak, ha nem öltözöl azonnal!

Praktikám nincs, de talán segít a tudat hogy nem vagy egyedül. Én két gyerkőcöt viszek oviba bölcsibe minden reggel, és egyedül, mert a férjem korán indul dolgozni. 6 és 3 évesek. Ugyanez a helyzet. Úgy érzem aknamezőn járok. Nehogy olyat tegyek, mondjak, vagy úgy nézzek, hogy a kisasszonyokat megsértsem, mert akkor indul a cirkusz. Pedig egyébként tök normális gyerekek, de a reggeli felkelés, meg az esti elalvás kriminális.

Az az érzés fenomenális mikor méhem gyümölcse 7.30-kor még elrévedt tekintettel ül az ágyán, és az egyik lába már 10 perce a bugyiban, a másik meg sehol, és ha elkezdek üvölteni akkor meg néz rám hogy mi a bajom.

A kicsi meg általában azon akad ki hogy ő nem akarja felvenni egyik ruháját sem reggel. (És hiába választ ő előző este az nem kell)

Kész kabaré a készülődés. Mondjuk nálunk sokkal könnyebb ha aőpa is itthon van és besegít. Ha másképp nem akkor bolondozik velük, és eltereli a figyelmüket. A te férjed segít a készülésben? Lehet jobb lenne mintha kiakad.

Kitartást! Lesz még nagyobb gondunk is :)

on:

Hát én nem is alkudozom, ha menni kell, akkor öltözik és megy. Bölcsis kora óta van egy rendszer. Nem ül kussban, de tud viselkedni, csak foglalkozni kell a gyerekkel, nem ordibálni, mint sok szülő teszi...

off:

Az oldalt nem csak én olvasom, hanem rajtam kívül több 100-an, akiknek ugyanolyan joguk van pontozni, mint nekem leírni a véleményem. Csak megsúgom, hogy 3 ember pontozása elég, úgy hogy nem is válaszol...

Nekem nagycsoportosak a lányaim, és sosincs balhé reggel. Egyet értek azzal, hogy ha menni kell, akkor menni kell.

Mi sosem indulás előtt 15 perccel kelünk fel, hanem 1 órával, így bőven van idő elkészülni,reggelizni, kicsit mesét nézni, és kényelmesen felöltözni.

Én is ismerek olyan anyukát, aki ahelyett, hogy a kezébe venné az irányítást, könyörög a gyereknek és alkudozik.

Persze hiába. Rendszeresen elkésnek mindenhonnan (nem kicsit), és a végén már megy a kapkodás, meg a rohanás.

A kezdetektől határozottnak kell lenni, és nem udvarolni a gyereknek, hogy ugyan keljen már fel. Viszont ezt már az ovi legelején el kell kezdeni, hogy természetessé váljon...

Sokan hagyják az ovis gyereket sokáig aludni, későn lefeküdni. Aztán az iskolába kerülésnél kiütköznek a problémák, mert ott már nem rugalmasak a szabályok.