Én reagálom túl, vagy más is van így ezzel?
Van egy másfél éves lányom.Szüleim telkén építettünk házat, szerető párom van,mindenünk megvan,mégis nagyon agresszív és ideges vagyok sokszor.Anyukám úgy érzem "megöl" a szeretetével.Tudom, elég idétlenül hangzik, sokan mit nem adnának egy kis segítségért, de nekem ez sok.Reggel amint felhúzom a redőnyöket rögtön telefonál,hogy aludtunk,minden rendben van-e,mit evett a gyerek,mit főzök neki, mit főzök magunknak,megyünk-e ki levegőre?Ha elmondom mit csinálok a lánykámnak és neki más az elképzelése,akkor azt addig mondja ameddig meg nem adom magam (persze kedvesen) sőt szívesen el is készíti.Este is telefonál,fürdött evett,mennyit mit?Nehezen mozdulunk ki itthonról, mert nem babakocsira terezték a környéket,de sokszor megkapom hogy minden áldott nap ki kell vinni a gyereket az utcára.Nem mindig egyezik a nevelési irányelvünk,elég karakán nő vagyok (ő is) és sokszor külső figyelő számára ok nélkül "esek" apró dolgok miatt neki, vagy a páromnak és az utóbbi időben a gyereknek is.Sokszor üvöltök és csapkodok,türelmetlen vagyok, nem is merek magamra!Nekem nehezebben megy a háztartás ha a gyerek ébren van, ő pedig simán megcsinál mindent ha esetleg vigyáz rá nálunk és nekem dolgok van.Nem mindig van úgy pénzünk ahogy szeretnénk,sok dolgot szívesen megvennék a gyereknek, gondolom nem vagyok egyedül,de ha egy kis pénzhez hozzájut a mama rögtön megveszi a gyereknek amit kinéztem.Tudom,hogy szeretettből mert neki is minden meg kar adni,de nekem rossz érzés hogy nem én vettem meg a fiamnak.Sorolhatnám...beszéltem már vele erről 3x is, 2x veszekedés lett belőle, de kibékültünk 3. alkalommal már csak szócsata volt és egy hétig működött minden rendben.Most kezdődik minden elölről.Sokszor gondolkodtam már,hogy bennem van a hiba és mennyire hálátlan dög vagyok,hiszen ő csak segíteni akar nekünk.Hány anyuka adná a fél karját egy ilyen nagyiért,aki mindig segít (tényleg lehet rá számítani bármikor)DE eljutottam odáig, ha csak csörög a telefonom megfájdul a gyomrom,hogy vajon most mit talált ki.Arra is gondoltam,hogy talán mivel mindig is ennyire gondoskodó volt, nem csak velünk!,hogy most amikor már kettesben maradtak apámmal,furcsa hogy nem kell annyi emberről gondoskodnia.
Nem tudom,nincs több ötletem hogyan rendezhetném vele a dolgot, nagyon szeretem és hálás vagyok neki, de több szabad térre lenne szükségem.
Jó volna egy saját ház (ez is az de így egy telken egészen más....), de a jelenlegi helyzetünkben max ábránd marad (mivel ezt a felépített házat nem lehet értékesíteni). Pedig szerintem sokkal nyugodtabb lenne mindeni.....
Volt/van valaki hasonló helyzetben?
Ti mit csinálnátok?
Velem van a baj?
Cseréld el az én anyukámmal :D akit hiába kértem h kéthetente egyszer pár órát vállaljon be a 20 hónapos kisfiamnál, mert egyedül nevelem és egyszerűen néha annyira jól esne egy kis feltöltődés, vagy csak anélkül porszívózni, hogy ki-be kapcsolgatják a hátam mögött. :) de nála a max. amit el lehet várni, hogy átjön és beül a net elé, aztán mikor kinetezte magát elmegy és csodálkozik, hogy az unokája nem ölelgeti, puszilgatja...
de amúgy h értelmes választ is adjak, esetleg fixálhatnád Nagyival, hogy mi fér bele Neked az egészséges kapcsolattartásba, napi két hívás, x napon nála lehet unoka, ennyi-annyi édesség, ajándék...és ezen felül pedig hagyjon egy kis teret, mert Neked nagyon fontos, hogy kettesben (hármasban) is megéljétek a család örömét!
(amúgy az igaz h minden nap levegőzni kell! :) )
Sok szerencsét!
Hú köszönöm a válaszokat!:)Nagyon hasznos volt eddig mind, mert olyanokat is írtok ami nekem eszembe sem jutott!
Levegő éri a fiamat, kertes ház lévén ebből nincs probléma, azt írtam hogy az UTCÁRA kell kivinni minden nap anyám álláspontja szerint, amivel én nem értek egyet.Tudtam azt is hogy sokan félőrültnek tartanak majd,mondván hogy örüljek mert nekik nincs segítségük,de aki hasonló helyzetben van (ahogy írta is valaki) az érti mit kérdezek.:)Várom a válaszokat még,hátha sikerül jobban megértenem.Reménykedem hogy egy hasonló nagymami is idekeveredik és elmondja az ő szemszögét.
Hidd el, ez csak most zavar. Amint egy pár hónappal idősebb lesz a lányod, mondjuk úgy 2 éves kora után, hirtelen nagyon elkezd majd ragaszkodni a nagyszülőkhöz, és nagyon jó lesz, hogy egy örökmozgó, állandóan magyarázó 2-2,5 évestől nyugtod lesz egy kicsit.
Próbálj meg egy kicsit távolabbra látni. Max. másfél évig leszel még otthon, hacsak nem lesz közben még egy baba (akinél viszont nagyon jól fog jönni egy ilyen nagymama is, sőt!), ez a néhány hónap van, amit most kell kiélvezned. Munka mellett teljesen más lesz majd, és akkor is nagyon jó lesz, hogy lesz kire bíznod a kislányodat.
Amikor másfél éves volt a lányom, nekem sem volt kedvem minden nap utcán sétálni vele, de most 2,5 évesen igényli, hogy nem csak a kertbe, hanem az utcára is kimenjünk. Szóval ez is változni fog. :-)
Szedj magneB6-ot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!