Szerintetek mennyit kell egy gyereknek gyerektársaságban lenni? Ovis, de ezenkívül rengeteg felnőttel van körbevéve. Mit tehetnénk?

Nekem sem volt a bölcsis, ovis aztán suli társaimon kívül más gyerektársaságom. 21 éves létemre még mindig én vagyok a "legkisebb" apai és anyai ágon egyaránt. :D Egyáltalán nem baj az, hogyha sokat van vele foglalkozva és vannak felnőttesebb gondolatai, szokásai, de lehet ilyen egy sok gyerek közt nevelkedő gyerek is, személyiség kérdése, hogy mennyire fogékonyabb a komolyabb dolgokra.

Az ovis légkör bőven elég, attól, hogy nincs körülötte családon belül más gyerek, attól még nem lesz koravén vagy hátrányos helyzetű.

Azt hiszem, nem is az az igazi kérdés, hogy mennyit kell gyerekek között lennie és milyen következményekkel jár, ha sokat van felnőttek között, hanem az, hogy a gyerek játszmázik. Egyeduralkodó egy felnőttekből álló birodalomban - észrevette, hogy mindenki az ő kedvét lesi, s mint minden egészséges kisgyerek, megpróbál visszaélni a helyzettel. Bizony, a kistestvér érkezése elég komoly zűrt fog jelenteni, akár most lesz, akár később. Ő lesz a kis trónbitorló.

Meg kell beszélni ezt az esetlegesen sziruposan csöpögő nagyikkal (úgysem fog rájuk hatni) és a barátokkal, hogy kicsit vegyenek vissza az ajnározásból.

Ha megoldani nem is tudjátok, azért mindenképpen jó lenne, ha lennének barátai, korabeli társai, akikkel lóghat. Ez így oviban még nem is annyira fontos, de ha iskolába megy majd, vagy bármi, akkor ösztönözd mindig arra, hogy nyugodtan áthívhatja a barátait, játsszon velük, legyen az ő társaságukban is sokat.

Most pedig igyekezz pár jó szót szólni mindenkihez az oviban, hátha véletlenül valaki megáll fél percre és vissza is szól. :)

Van ilyen ismerősöm nekem is egyébként, ő volt a család közepe, bármilyen családi program volt, mindent megkapott, mert ugyan nem tudatosan, de tényleg elhalmozták mindennel, amire csak vágyott. Igazából nincs vele semmi gond, most érettségizik, rendes kis csaj lett belőle, de hozzátartozik, hogy neki igazán komoly barátai sosem voltak, az anyja "burokban" tartotta és ez egy kicsit meg is ütközik a természetén. Nem szeret osztozkodni, kölcsön adni, nehezen alkalmazkodik stb. Egyszerűen csak azért, mert ő ezeket a dolgokat nem tanulta meg tesók, unokatesók, gyerekek körében, nem szokott hozzá. Abban viszont, hogy benne ez így kialakult, szerintem abszolút hozzátartozik a neveltetése is.

Van egy távolabbi rokon gyerkőcünk is most, párom unokatestvérének kisfia. Jelenleg ő a legkisebb a családban, ő van körülugrálva. Viszont őt tudatosan arra nevelik kicsi kora óta (lombik baba, tesó nem lesz és a rokonságban sem várható jó pár évig baba), hogy igenis meg kell osztani néha a dolgokat. Van, hogy kap egy csokit, de az anyja elkéri a felét, mert "most ő is szeretne csokit enni", aztán vagy megeszi, vagy elteszi és megkapja a gyerek legközelebb, a lényeg, hogy ne legyen irigy, tudjon megosztani, adni is, ne csak kapni. Nem tudom mennyire lesz ez sikeres, kíváncsi leszek. :)