Úgy érzem nem szeretem eléggé a gyerekem. (? )

Én is néha érzek hasonlót vagyis mióta megszülettek azóta úgy érzem hogy inkább mintha vmi nagyon mély barátság lenne köztünk nem tudom ezt jobban megfogalmazni, nekem ők kicsi koruktól különálló emberi lények akik társaim lettek ebben az életben. Nem éreztem sose ezt amit szoktak mondani tanácsadó könyvek, meg más anyukák hogy "mintha a részem lenne még mindig" nem, én nem éreztem hogy a részeim lennének. Nem vagyok ez a mártír anya se akinek az életét onnantól 100%ban csak a gyerekek elégítik ki és a gyerekek jelentik.

De egyébként ha az érzelmeid intenzitásában kételkedsz gondolj bele egy pillanatra mit éreznél ha elveszítenéd vhol vagy elkerülne tőled vagy elveszítenéd őt magát, egyből ráeszmél az ember hogy az érzelmei mennyire mélyek is valójában irántuk.

Nincs veled semmi baj. Ahogy írsz az kislányodról, szereted, és te szereted jól.

Csak ma sokan túllihegik az anyaságot. Életük egyetlen értelmének tartják a gyereket, elkényeztetik, semmi mással nem törődnek, csak vele. Ők szeretik rosszul a gyereküket. Ez már nem gyerekszeretet hanem majomszeretet.

Emiatt megy tönkre sok házasság is.

Ha ilyeneket álmodsz, biztos, hogy kellőképpen szereted. Én nem vagyok az a túllihegős fajta, nem tudok ömlengeni, ha a gyerekemről van szó, de mindezek mellett tudom, hogy imádom őt. Nem csöpögök, ha róla van szó, nem engedek meg mindent, amit akar, mert 2,5 évesen még nem tudja biztosan mi a legjobb neki. Rosszul érzem magam, ha nemet kell neki mondanom, de ha a szükség úgy hozza megteszem, mert ez az ő hosszútávú érdeke. Az anyaság szerintem arról is szól, hogy néha felvállaljuk a rossz arc vagyok szerepet, mert tudod, azzal teszel jót, akkor is, a a gyerek ezzzel nincs mindig tisztában.

Nem mellékesen, ha az izgat, hogy jobban kellene szeretned, nem lehetsz rossz anya, és kizárt, hogy nem szereted eléggé, mert ha nem szeretnéd, nem érdekelne, hogy jobban kellene.

Vicces ez a lepontozás. :)

Én pl. amikor visszamentem dolgozni, kicsit kínosan éreztem magam, mert nem állandóan a gyerekről beszéltem a munkatársaimnak, mint más frissen visszajött anyukák.

Nekem ez így normális. És a kollégák is értékelték. :)