Mit csináljak, úgy érzem képtelen vagyok 2 kisgyerekkel helytállni? Miért ilyen nehéz?

Nekem a 2,5 éves lányom úgy játszik a 7 hóssal mintha barátnök lennének.

Mindig rendezgeti, meg szó szerint együtt játszanak. a kicsi meg imádja ezt.

nekem ezzel nincs bajom, habár szerintem mindegyik gyerek nagyon szereti a másikat.

Nálunk a nagyobb gyerek sérült szülésnél, szóval a kicsivel még annyit sem tudok foglalkozni, mint te..Átérzem.. :(

Viszont lazulj, ne akarj kettészakadni, és 100%-os lenni, mert beledilizel. Én akkor foglalkozok a kicsivel, amikor tudok.. (Naggyal 80%-ban, kicsivel 20%-ban. Most ez van, nem tudok mást tenni).

próbálj meg időnként mindegyikkel külön is foglalkozni. pl amikor a kicsi alszik délután,akkor a naggyal tudsz foglalkozni.beszélgess vele sokat. ha féltékeny lenne,akkor magyarázd el neki,hogy őt is nagyon szereted,stb!

az első év nálunk is nagyon nehéz volt,alig vártam hogy túl legyünk rajta. most hogy már 2 lesz,sokkal könnyebb velük!

szóval kitartás!!

Az én gyerekeim közt 13 hónap a korkülönbség. Fel a fejjel, nagyon sok türelem kell.

Nálunk most van a hiszit, dackorszak, egyszerre mind a kettőnél. Na meg veszekednek a játékokon. A lányom 20 hónapos, a fiam áprilisban lesz 3. Rengeteg türelem, de sajnos nekem sincs.

Nagyon nehéz nekem is, gratula annak akinek könnyű, annak biztos van segítsége, nekem nincs. Sosem volt.

A múlthéten mind a kettő beteg volt a kicsinek hörgőgyulladása volt. Amit nagy nehezen megevett az ki is hányta. Már jártányi erőm nem volt csak sírtam.

a házban egy darab tiszta pohár vagy tányér sem volt ja és vagy 5 adag piszkos hányásos ruha.

A nagy befulladt egyik éjjel. Szóval ha anyám nem jött volna el egy délután én tuti felkötöm magam.

Túl kell élni majd később talán jobb lesz.

Mert maximalista vagy (tudom, mert én is ilyen vagyok) és magamban kellett ezt leépítenem hogy ne akarjak MINDENBEN 100% RA törekedni mert megkeserítem magamnak ezeket a nagyon szép éveket, amik sose jönnek vissza.

Tehát nem akarok már 100 százalékos anya/háztartási alkalmazott/játszótárs/1 személyes foglalkoztató központ/feleség/társ/és bombanő lenni (mellette a munkát már nem is említem) hanem hol ezek hol azok kerülnek előtérbe egyszerűen én is ember vagyok és 2 gyerek több feladatot ad mint 1 tehát valahonnan igenis le kell csípni. Tudom mit érzel...kitartás.

„…rettegek hogy a második gyerekem milyen lesz ha megnő mert közel sem tudok annyit foglalkozni vele mint az elsővel.”

Erről az jut eszembe, hogy érdekes módon a (felnőtt) ismerőseim között a legkisebb gyerekek a legvagányabbak. Szerintem egyrészt a kicsik nagyon sokat tanulnak a nagyobbaktól, másrészt annak, hogy nem foglalkoznak velük annyit (úgy értem, nincs idő őket annyit tutujgatni) inkább jó hatással van rájuk. :)