Emlékszik a gyermeketek a születésére és/vagy arra hogy milyen volt az anyaméhben?

oké akkor ne úgy kérdezzétek meg hogy emlékszik-e, hanem hogy milyen volt. Hátha arra tud válaszolni.

Ezt találtam:

"Jeane Rhodes pszichoterapeuta 1990-ben csakugyan meg is kérdezett 29 kisgyereket (az interjúk előtt és után is beszélt a szülőkkel is), és elképesztő válaszokat kapott. Az ő tanulmánya az egyik első, úgynevezett anekdotikus bizonyíték arra, hogy a jelenség létezik: semmi kísérleti- és kontrollcsoport, semmi szakmódszertan, egyszerűen csak mint odafigyelő, érzékeny felnőtt leült egy-egy óvodással, és megkérdezte tőle, hogy hol volt, mielőtt megszületett, mit csinált ott, hogy érezte magát, hogyan jött ki onnan, mi volt az első dolog amit látott, kik voltak ott, mi történt, mit érzett. A gyerekek nagy részének természetesen addigra elmondták már a szülei, hogy hogyan születnek a kisbabák, és "te is anya hasában voltál" stb., de a tanulmányt készítő Rhodes hamar felfedezte, hogy a gyerekek rengeteg olyasmit mondanak, amit egész biztosan nem hallhattak a szüleiktől. Elképesztő élmény az orvosi tényekről mit sem tudó négyévesek megfogalmazásait olvasni a méhen belüli környezetről ("úszkáltam"... "meleg volt"... "olyan hangok voltak, mint a halak, glukk, glukk"), születésről, császármetszésről ("kinyomtak engem a bácsik"... "fájtam... kicsit sírtam, de nevettem is"... "úgy jöttem ki, hogy volt ott egy lyuk... hosszú volt és sötét, de fény is volt"). A beszélgetések alatt sok gyerek magzati pózba zsugorodott a széken vagy a szőnyegen, felhúzták a térdüket, beszéd közben vagy helyett gyakran mutogattak, az egyik kisfiú a két keze közé szorította a fejét, miközben bólintott, hogy igen, "nehéz" volt kijönni onnan. A gyerekek egy része néhány kitérő válasz után témát váltott, Rhodes ilyenkor születési traumát feltételezett a háttérben, de persze a hipotéziséhez akkor még semmilyen adat nem állt a rendelkezésére megerősítésül vagy cáfolatul."

forrás: [link]

Ebben a blogban elég sok komment van alul ahol szintén emlékeznek a gyerekek. Csak jól kell kérdezni. Örültem volna ha páran beszámoltok arról hogy megpróbáltok beszélgetni a gyereketekkel erről, és hátha valami tényleg kiderül..

(egyébként nem tudom kinek lehetek annyira a begyében hogy minden feltett kérdésemre lepontozgatja a válaszokat, én minden választ hasznosnak ítéltem meg ahol pontoztam... a kretének nevében is elnézést kérek...)