Akinek simán ment az oviba (bölcsibe) szoktatás, annak milyen személyiség a gyereke?

Tök érthető a kérdésed :)

Sajnos nem tudok válaszolni, csak ez engem is érdekelt volna.

Bocs' az off-ért!

4 éves lány

Barátságos, nyílt, nem fél senkitől, cserfes, akaratos, önálló, magabiztos, szeretetre méltó, mindenkit levesz a lábáról, van egy pozitív kisugárzása.

Első nap ott maradt Bölcsiben, ment játszani a többiekkel, mindenkihez oda ment!

Mindenki szerette a csoportban, reggelente mindenki várta az Ablakban!

Oviba ugyan így be szokott, vittem reggel, délben mentem érte első nap.

Jól érezte magát, nem sírt, nem hiányolt!

Azóta elköltöztünk, másik Ovi, itt is ugyan úgy első nap ott hagytam, azívesen maradt.

Mindenkihez oda megy, mindennel eljátszik, feltalálja magát, a nagyok is szeretik, a fiúk is. mindenkivel barátkozik.

Kislányom is gond nélkül szokott bölcsibe, még szombat-vasárnap is menne :o)

Pedig javarészt egyedül vagyok/voltam vele itthon (apa kamionos, mamák messze), így mindenkitől azt hallottam, hogy majd milyen anyás lesz, satöbbi...

Hát, mi mindenhová vittük magunkkal a kezdetektől fogva, szóval azért volt társaságban.

Így nagyon barátságos, folyton mosolygós, vidám, kiegyensúlyozott a kislányom. Elég makacs és akaratos tud lenni, de ez szerintem a korral jár. Nálunk ami talán segíti a mindennapok gördülékenységét, hogy ha valami új fog történni másnap (persze olyan, amiről előre tudunk, pl megyünk dokihoz), akkor azt előző este megbeszélem vele. Így nem éri váratlanul, és könnyebben, természetesebben fogadja.

Oviba is, bölcsibe is könnyen beszokott, bölcsiben maximum egy kicsi nyifinyafi volt, sírás nem, oviban meg már semmi.

Hát, milyen személyiség... Ő az a fajta, hogy idegen környezetben először mindig nagyon, sőt, már-már túlzottan is jógyerek, ilyenkor meg van szeppenve egy darabig, aztán amikor feloldódik, akkor már az a kis eleven kópé, akit én ismerek :D Vidám, kissé eszetlen, kicsit fegyelmezetlen, de alapvetően nagyon értelmes, kommunikatív, csak idegenek előtt eleinte szégyellős.

Na, ilyen volt a bölcsiben is, meg az oviban is, első pár órában mint a földre szállt angyal, aztán már hozta a formáját, bolondozott, szaladgált, süketnek tettette magát, éppen mikor mire volt szüksége :D

Azt sem fogadta nehezen egyik helyen sem, hogy én nem vagyok ott, bár persze mondom, bölcsiben volt egy két kis nyikkanás, kicsit legörbült a szája, de nem sírt igazán, ahogy elbúcsúztunk, és bevitték a csoportszobába, már rohant is a játékokhoz, néha beült a gondozónő ölébe két puszira, és ment tovább. Az oviban meg már rutinos volt, tudta, hogy ez is olyan hely, mint a bölcsi, elmegyek, aztán majd jövök érte, itt már tényleg csak megszeppenés volt, mert még viszonylag idegenek voltak neki az óvónők meg a gyerekek, de ezen is hamar túllépett. Na meg persze az is számít gondolom, hogy amikor bölcsibe került, még be sem töltötte egészen a két évet, az oviba meg majdnem négy évesen került.