Hogyan oldottátok meg a bébiszitter-ügyet?

Én egy ismerösőm lányát kértem meg vagyis vettem fel (18 éves ) . A gyerköceim nagyob bírják . Mivek fiatal , sok energiája van és szeretei is a gyerekeket . Az enyémek nem sirtak, hát elöszőr kb.1-2 kb hagytam egyedül őket .

A legfontosabb , hogy szerese a gyerekeket .

A hirdetéseket néztem, eleve szakképzettet kerestem.

Nekem nagyon vendégszeretőek a gyerekeim, eleve imádják, ha valaki jön hozzánk és játszik velük, ezzel nem volt gond. Nem hagytam őket egyedül hónapokig, mert otthon dolgoztam, szóval mindig hallótávolságon belül voltam, s kb. félóránként fel is bukkantam, mert a kajálást pl. én vezényeltem le, nekem ezt fontos volt látnom, hogy mennyit esznek. Egyszer mentem el hosszabb időre, kicsit több mint egy napra, de nem sírtak állítólag, viszont az idő alatt apjuk is többet otthon volt, meg a nagyapa is volt velük.

Ismerősöm nagynénje volt a bébiszitterem egy ideig. Aztán sajnos változtattak a busz közlekedésen, és már nem tudott jönni.

Először én is velük voltam, eljött, játszott kicsit a lányommal. Utána már elszaladtam boltba. Aztán 2-3 órákra hagytam vele. Általában sírt a lányom, amikor elmentem, de hamar megnyugodott.