Milyen viszonyban vagytok az ovistársak szüleivel?

Hát nagyon semmilyen...pedig jó lenne csomó szempontból. Van a neten nekünk is csoportunk de ott se alakul ki soha se beszélgetés se semmi. A szülőik után előtt is mindenki rohan vagy max. az óvónőkkel "jópofizik" egy sort. Az óvónők is azt mondják hogy elég rossz a közösség ahhoz képest hogy már 2 éve egy csoportba járnak a gyerekek.

Én pedig nagyon nyitott barátkozós alkat vagyok de valahogy itt ez nem tud érvényesülni. Végülis nem olyan nagy baj vannak barátaim ismerőseim szerencsére:)) csak néha nem lenne rossz mondjuk elhívni a gyerek egy két barátját, így elég nehéz hogy semmi kapcsolat a szülők közt.

felületes,de jó viszonyban

szoktunk pár mondatot váltani,de nem járunk össze

a bölcsisekkel közelebbi volt a kapcsolat,mondjuk ott kevesebb is volt a gyerek

nekem senkivel nincs bajom

semmilyen.. eddig egyszer találkoztam egy anyukával az oviban, míg öltöztettük a gyerekeket jót beszélgettünk :) de ennyi.

reggel apa viszi, én ha megyek akkor ebéd után, de kis csúszással mert a többiek f1-kor viszik el a gyereküket én meg hn1re érek oda, vagy ha nem tudok menni a munkám miatt akkor apa megy vagy a nagyi.

jó lenne ha legalább a kis barátai szüleivel meg tudnék ismerkedni de míg ilyen hülye időben dolgozom, esély sincs rá

Hát olyan semmilyen... Én azt látom, hogy nálunk vannak szülők páran, akik egymással jóban vannak, például akiknek már nagyobb gyerekük is járt oda (nálunk nagyon sok gyereknek van nagyobb testvére, van, akinek több is), nekem meg a fiam első gyerek, szóval ilyen téren még semmi tapasztalatom.

Némelyik anyukával/apukával öltöztetés közben szoktam pár szót váltani, de semmi több. Mondjuk szerintem itt velem is valami "gond" lehet, alapjában barátkozós vagyok, de én valahogy "nem vagyok annyira szülő", mint a többiek. Meg talán az is benne van, hogy mindenki 10-15 évvel idősebb nálam, egyrészt ugye sokaknak már a többedik gyereke jár oda, míg nekem az első, szóval ezért is, meg másrészt én elég fiatalon is szültem. Alapvetően nem jelent gondot nálam idősebb emberekkel beszélgetni, ha más környezetben, más szerepben vagyunk, például munkahelyen, vagy hasonló, de így, szülői szerepben, szemtől szemben mindig olyan kis fruskának érzem magam a már negyven felé járó, többgyerekes, tapasztaltabb anyukák között, a magam 25 évével, egy gyerekes tapasztalatával. Közben meg van olyan anyuka, akinek a nagyobbik gyereke csak pár évvel fiatalabb nálam. Hát szóval, nekem ez elég fura még mindig.