Van itt olyan anyuka, aki soha nem volt bizalmas viszonyban az anyjával, de a gyermekével sikerült kialakítania?

egyvalamire figyelj nagyon oda: ha baráti viszonyt alakítasz ki a lányoddal, főleg kamaszkorában, akkor ez kötelezettséggel is jár. úgy értem, azt nem lehet olykor "visszavonni", és anyaként előlépni a tekintéllyel meg a fegyelmezéssel. érted? kicsit vagy-vagy helyzet ez. ha már elnyerted a lányod baráti bizalmát, és mondjuk megosztja veled a titkait, akkor eme titkok tudatában továbbra is barátnőként kell viselkedned, szóval nincs "én vagyok az anyád, majd megmondom, mit szabad és mit nem" szöveg v hasonlók, max. jótanács, de azt is megértéssel, másképp akkora csalódást okozol, és úgy elveszíted a bizalmát, h jobb lett volna, ha sosem nyered meg.

anyám itt csúszott el a banánhéjon. ő is barátnőm kart lenni, beudvarolta magát, mert úgy hallotta, így kell, mert így könnyebb kezelni a kamaszkort. még most is fülemben csengenek a behízelgő szavai, h ő így meg úgy megérti és mellettem áll. amint elmondtam, legrosszabb esetben azonnal, jobb esetben 1-2 nap múlva teljesen más arcát mutatta, keménykedni kezdett szigorú lett, és visszaélt a bizalmammal (fejemhez vágta a dolgokat,mint érveit, amiket én bizalmasan mondtam neki, pl. "tudom,h csak azért akarsz a buliba elmenni, mert ott van az a fiú, aki szerintem nem hozzád való". ilyenek. ez azt eredményezte, h úgy megharagudtam anyámra, h azóta sem bírtam megbocsátani, és soha nem is fogok, és legfőképpen nem tudok bízni benne (a jóindulatában, soha többé), max. ismerem a határait. emberként szerepelt le előttem.

ne kövesd el ezt a hibát. még az elején válassz, mi (ki) akarsz lenni a gyereked szemében, és légy nagyon következetes.

nekem is kicsi lányom van, és biztosan tudom, mit nem fogok elkövetni vele szemben.

előző: a szeretet kimutatásának semmi köze ehhez. vagyis lehet puszilgatni akkor is, ha tekintélyes anya vagy. sajnálom, h ezt nem kapod meg anyukádtól. ez nagy hiba. pedig olyan elementáris, mint az etetés.

Nekem a szüleimmel sosem volt ilyen viszonyom! Sosem kérdezte mi van velem, mindig is úgy bántak velem mint egy kölyökkel akinek az a lényeg hogy evett, ivott más baja nem lehet.

Én a 16 éves lányommal már egész kicsi kora óta beszélgetek :-)

Ma már mindent elmond , és jól mondja a második , ilyenkor már nincs az hogy : "de igenis ez van, mert én vagyok az anyád"

Talán jobb is hogy így van , én ezt szerettem volna !

És sosem kell kiabálnom vele, ha megkérem hogy vigyázzon a húgára vigyáz, ha szólok hogy kicsit kezd kupis lenni a szobája akkor rendet rak.

A LEGFONTOSABB AZ , hogy engedd hogy bízzon benned! Figyelj rá mindig , ha kicsit unalmasnak tartod már hogy huszonhatodszorra mesél a "Petiről" akkor is hallgasd meg őt :-)