Volt másnak olyan, hogy egy jó barátnőjével azért szakadt meg a kapcsolat, mert gyökeresen mást gondoltatok a gyereknevelésről?

Igen, nekem volt is erről régebben egy kérdésem, még nekem támadtak a válaszadók, hogy milyen ember vagyok. Pff..

Pedig nem kritizáltam egyszer sem a barátnőmet, ezt meg is írtam nekik, csak elment a kedvem a találkozásoktól látva, hogy szerintem milyen rossz anya.

Szia!

Azért ez nehéz ügy. nem mindegy, hogy miben más az elképzelésetek. Nekem is van barátnőm, egyidősek a gyerekek, jó néhány dologban más a véleményünk, lásd hozzátáplálás vagy másfél évig szoptatás csak vagy zokni vagy szandál bentre vagy gyógyszer vagy fájdalomcsill. betegségekre vagy csak hagyni hogy magától meggyógyuljon stb.. tudnám sorolni valahogy érezzük hogy nem vagyunk közös nevezőn.. Volt hogy gyerekestül mintha kerültük volna a találkozást ellenben ha mind ketten kapunk egy kis kimenőt olyanok vagyunk mint régen. Persze ritkán találkozunk családostul, elfoglaltságok miatt amúgy sem tudunk sűrűbben. Szinte heti szinten tartjuk a kapcsolatot, telefon, mail, képek miegymás csak érezzük, hogy a gyereknevelésbe nem kell annyira belemélyednünk.. vannak amiben elfogadom a döntéseit (vannak amiben nem, annál csak elmondom hogy nálunk hogy van) Eleinte nehéz volt kezelnem, mert én kicsit gyakorlatiasabb típusnak gondolom mint őt, ő olyan elméletben nagyon szuper, de már megvalósítani nem tudja a gondolatait. Foglalkozni szeretne a gyermekével, de ebből intenzív trenírozás lett, a gyerkőc egyedül sem tud játszani, mert minden mozdulata ki van javítva, rá van szólva stb és mikor ott vagyunk megsemmisülök, mert mintha egy idomított kiskutya lenne csinál mindent, de egyedül semmit (ilyenkor mindig úgy érzem hogy én meg szinte nem is csinálok semmit) Az én gyerkőcöm viszont megy, feltalálja magát, játszik, még ha nem is jó végén fogja meg hirtelen a játékot.

Szóval azért is mondom hogy nagyon nehéz, mert nyilván ha "rossz" anya lenne (és ugye attól nem rossz még valaki hogy másképp csinálja)akkor valószínű a kapcsolat nem maradt volna meg.. de ha "csak" annyi a különbség hogy ki hogyan eteti, pelusozza, tanítja a babáját, gyerkőcét akkor azt valahogy félre kell tenni és elfogadni hogy mások vagyunk mint ahogy a gyerek is mások.

Az én régi barátnőimnek még nincs gyerekük, csak egynek egy pici babája, így pont a Te helyzetedről nem tudok nyilatkozni, de én is gyakran gondolkodom ezen. Van a környéken egy anyuka, akivel nagyon jól kijövök, úgy tűnik, egy hullámhosszon vagyunk, de sajnos ő is eléggé más nevelési elveket vall. Amíg csak a hány óránként etessünk, meg tanítsuk-e meg egyedül elaludni a téma, addig tényleg nem zavar, de sajnos a kisfia egyre rondábban beszél (2,5-3 éves, bölcsibe nem járó gyerekekről beszélünk), ő meg nevetve mondja, hogy hát most mit tegyen, tőlük hallja, és ez nekem nem tetszik. Az én kisfiam nem egy vezéregyéniség, mindig a többiek után szalad, ha jó gyerekekkel kerül össze, jó ő is, ha szófogadatlanokkal, akkor őket utánozza. Nem az elevenség zavar, nem várok tőle felnőttes viselkedést, de nagyon könnyen ráragad a rossz példa, és nem szeretném, hogy hamarosan az ő száját is ilyen kifejezések hagyják el. :(

Én egyelőre nem szakítottam meg a kapcsolatot, nehéz is lenne, hiányoznának is, de néha aggódom, jó vége lesz-e ennek.