Nektek szóltak már be más anyukák?

Nem szabad visszaszólni, mert még te leszel a rossz, hogy magyarázkodsz, egyszerűen, csak továbbmész és kész.

Nekem nem egy fiatal anyuka, hanem egy 40 körüli ő szólt be. A párommal vártuk a buszt, amikor megjött a busz segített feltenni a babakocsit a buszra, erre a nőci a mellette állónak azt ecsetelte két megállón keresztül, hogy a mai anyukák milyen kényelmesek, mert egyedül fel sem tudnak szállni a buszra, hanem segítség kell nekik. Olyan ideges lettem, hogy majdnem a sírás jött rám, mert akkor héten csúnyán leestem a lépcsőn, és a bokám teljesen meg volt dagadva és még halvány fogalmam se volt, hogy hogyan fogom egyedül levenni a kocsit a buszról. De nem szóltam, csak hallgattam és nyeltem a könnyeim.

Még nem szerencsére, de nekem sem jutna valahogy eszembe senkinek beszólni, főleg nem egy anyának.

Nekem 3 gyerekem van, mindig próbálom beleképzelni én is magam a helyzetbe.

Pl.: ha valakinek hisztizik, sír a gyereke egy bevásárlóközpontban, pár ember biztos elkezdi őket bámulni, van, aki megjegyzést is tesz, de nekem az jut inkább eszembe: ma ők, lehet, hogy holnap mi?

Én a másik véglet vagyok.

Nekem nem nagyon szoktak beszólogatni, de számtalanszor volt, hogy én osztottam ki azt, aki másnak beszólogatott.