Korai fejlesztés: hogyan történik a beszéd beindítása 2 év körüli gyereknél?

Két évesen még az én fiam sem beszélt, aztán bölcsibe került és rá 3 hónapra már eljutott az összetett mondatokig. Úgyhogy ezt a "módszert" is ajánlom :)

(Egyébként úgy tudom, hogy csak 3 év körül kell aggódni, ha még nem beszél (de erre is van sok ellenpélda) - ha egyébként látod, hogy más területen fejlődik, ért mindent és akar kommunikálni valamiképp, valószínűleg be fog indulni a beszéde is.)

Ezek nem olyan kutyák.

Képzettek szenzitívek,érzik kihez hogyan kell közeledniük,nem erőszakosak.Zseniálisak.

Mivel metakommunikációt maximálisan értik ,nem beszélő gyerekekkel is remekül szót értenek,de ahhoz hogy feladatokat tudjanak végrehajtani kellenek vezényszavak.Motiválttá válnak a gyerekek a kutyák a motiváción felül jót tesznek a közérzetüknek,nem tanárok elvárásokkal hanem puha kedves lények.

Nem ugató ugráló izék a térről.

Egy gyerek félhet a kutyáktól ,mert rossz tapasztalata van.De nem hiszem hogy utálhatja vagy ha igen akkor ott komoly mentális és nevelésbeli gond van.

Az értelmesebb, elmélyültebb, befelé forduló (introvertált) gyermekekre jellemző, hogy később kezdenek beszélni, ha leszámítjuk a fejlődésben elmaradottakat. Mivel ha csak 3 éves korban kezd el beszélni valaki, az önmagában semmiféle problémára nem utal. Már a magzat is ért sok mindent a környezetéből bejövő hangokból, főleg a metakommunikációból (hangsúly, hanglejtés, tehát nonverbális jelek).

Az értelmesebbek nem szeretnek 2-3 évesen -pláne nem előbb- fecsegni, és tudják, hogy metakommunikációval bőven elegendő kifejezni magukat még egy darabig. Tehát kimértek: csak annyit kommunikálnak, amennyit és amennyire muszáj. Ez sokkal hatékonyabb hozzáállás a világhoz, 4 éveskor előtt.

Egy szakember.

Kedves kérdező szívesen.

De akkor felmerül a kérdés: miért vetődik fel benned, hogy akkor az amúgy értelmes, elmélyült, láthatólag és a jelek szerint rendben fejlődő 2 évesedet TÖNKRE TEGYÉK fejlesztésekkel? Ugyanis FŐLEG HOSSZÚ TÁVON többet árt, mint használ 7 éves kor alatt bárminemű direkt fejlesztés (és terápia), amennyiben kizárható bárminemű fogyaték. (Fogyaték esetén is csak a célzott terápiának van helye, a felesleges eljárások mellőzésével.)

Persze számos szülő, aki nem fogyatékkal élő gyermekét 7 éves kora előtt terápiáknak, direkt fejlesztéseknek vetette alá, a RÖVIDTÁVÚ hatásra hagyatkozik, és örül, hogy "megtette jó hatását"... Idővel meg a gyermeken kiütköznek a gondolok, MIKÖZBEN NEM TUDJA A KEDVES SZÜLŐ EME KÉSŐBB MEGJELENŐ GONDOK OKÁT: 8-12 évesen vagy azonos szintre kerül (vissza) érzelmi intelligenciában és IQ-ban, mint az átlag, vagy azon szint alá kerül, MIUTÁN csonkították a kisgyermekkorát (a 7 éves kora előtti időszakát), AMELY HATÁSSOROZAT A KÉSŐBBI ÉLETÉRE NÉZVE KÁROS (és hosszasan, csupán csak részben korrigálható, utólag).

Holott a 7 év előtti időszak alapja a szabad és spontán játék kellene , hogy legyen, nem pedig valamiféle alapvetően irányított, vagy részben irányított...

Más kérdés, ha a gyerek kérdez, ÉS HA NEM REAGÁLUNK FEJLESZTGETÉSSEL ERRE, CSUPÁN VÁLASZOLUNK, MUTATJUK AMIT KÉR, ÉS KÉSZ,

és más kérdés, ha a szülő/pedagógus olykor mintát nyújt a gyermeknek.

Ez utóbbiak nagyon is hasznosak, akár csak a nyomelemek a szervezetnek, olykor, kis mennyiségben!

Tehát jól gondoljátok meg a direkt fejlesztéseket, terápiákat 7 éves kor alatt, kedves szülők, nehogy utólag sírjatok, ha már 8-12 éves a gyerek, és vmi nincs rendjén vele kapcsolatban...

Sok évtizedes pszichológiai és pedagógiai megfigyelések, tapasztalatok állnak az általam továbbított, és az évek során általam is tapasztalt tényezők mögött.