Iszonyatosan lelkiismeret furdalásom van, mert odazártam a lányom ujját az ajtóval. Más is járt már így?

Szerintem mindenki járt már így,nyugi!!!

Férjednek mond meg,h ez téged is iszonyatosan bánt és egy kis ölelés esne most épp jól,nem az ordítás.Nálunk erre észbe szokott kapni,ált. ;)

Balesetek mindig előfordulnak, apróbbak, durvábbak de sajnos ez benne van a pakliba.

Velünk történt olyan rettenetes, amiből gond szerencsére nem lett, de mai napig szégyenlem magam, pedig azóta eltelt négy év.

Éjjelente gyakran cicizett úgy a fiam hogy nem oldalt feküdtem, hanem hanyatt és rajtam feküdt.Már igencsak kivoltam merülve és úgy bealudtam hogy bombát is lehetett volna robbanhatott volna.A lényeg hogy álmomban megfeledkeztem a kis manócskámról, és fordúltam egyet, ő meg lerepült rólam a földre. :( Hála az égnek semmi baja nem lett, még a nyoma sem látszódott, sírni se srt nagyon de borzalmas érzés volt.

Azt meg soha nem értettem amikor az apukák egy baleset miatt ordítoznak, ez bárkivel előfordúl.

Hát, mi az ajtóval még nem csuktuk oda. De volt sajnos már elég sok balesetünk. Pl. Nagyon szégyellem, de egyszer elfelejtettem bekötni a hordozóba, amíg kivittem a konyhába. Persze, kirepült belőle, de szerencsére hasra. Vagy, akármennyire figyeltem rá, néhány hétig állandóan le akart esni az ágyról. Elég volt egy pillanat, és már lent is volt.Többször sikerült is neki. Ilyenkor az én párom is kiakadt. De a legrosszabb az volt, mikor elmentünk kirándulni az állatkertbe. ( ha megengedsz egy kis történetet).

kb. 9-10 hós lehetett. Végig hisztizte az utat. Mire odaértünk, végre jó kedve lett mindegyikünknek. Akkor használtuk először ( és utoljára) a babakocsiját sportkocsiként. Belekötöttem, majd párom elkezdte tolni. Igen, de nem lehetett rendesen, így át akarta fordítani a tolókart. Persze, a gyerek meg kitette a kis kezét. Párom nyomta le a kart, a gyerek felső karja meg odaszorult, apja meg nem vette észre. Volt is nagy üvöltés, mire rájöttünk, mi a baj. Oké, nagy nehezen lenyugodott szegény, bár kicsit lehorzsolódott a keze, meg piros volt. Már a pénztárnál jártunk, épp beálltunk a sorba, mikor van az a karfa szerűség a sportkocsi elején. Hát az mozgott, és minden mozdításkor az elnyílt egy kicsit, és lett egy lyuk a helyén. A gyerek meg persze odatette az ujját, és ahogy mozgott a babakocsi, odacsípte. Megint volt egy hatalmas üvöltés, minket meg a sírás kerülgetett. Alig tudtam megvigasztalni, mindenki minket bámult, a párom meg félrement, és elkezdte szétrugdalni a kocsit, már ott akartuk hagyni a fenébe. Végül azért jól éreztük magunkat, de a felvezetés...

Ja, nálunk szerencsére nincs ilyen gond, mert párom is tudja, hogy ő is hibázhat. Az első pár héten ő látta el a kicsit. Nem vette észre, hogy már áthúzta a fején a bodyt, és szegény kicsim fülét húzkodta lefelé :)

De az is előfordult, hogy mikor ráadta a ruhát, a kislány oldalát csipkedte finoman, mert nem vette észre, hogy a ruha széle feljebb van :)

Na, ezeknél nem sírt a gyerkőc, tűrte nyugton...