Szuperdadát alkalmazók mit csinálok rosszul beküldöm a bünti sarokba őket (3 és 5 évesek) ott töltenek 3 és 5 percet letöltik elmondom miért kerültek oda stb. de nem hat rájuk?

Vannak ilyen gyerekek. Az enyemnek sosem hasznalt. Es ezt most halal komolyan irom. En nem nevettem el magam, nem csinaltam viccet belolle es el is mondtam miert kerult oda sot utanna bocsanatot is kert de amugy nem erdekelte. Valami rosszat csinalt leultettem a sarokba es tok jol elvolt. Egyaltalan nem banta. Meg legeloszor is ott ult es meg sem probalt felallni, ahogyan itt sokan irjak, hogy tobbszor vissza kell vinni. Na, nallunk nem kellett mert elvolt. Semmi jatek nem volt nalla de ugy nezett ki mint aki ott egesz jol elpihenget amig en mondom neki, hogy kerjen bocsanatot es mehet jatszani. Olyan is volt, hogy nekidobta a jatek kockajat a TV-nek es holt nyugisan magatol leult a sarokba es elmondta nekem, hogy ilyet nem szabad csinalni.

Nallunk az valt be, hogy ha valamiert szomoru leszek. Elmondom neki, hogy ilyet nem szabad csinalni vagy mondani mert akkor anya nagyon szomoru lesz. Ot valahogy bantja, hogyha valakit szomorunak lat es o az okozoja. Mikor mondom neki, hogy szomoru leszek akkor mindig kerdezgeti, hogy "anya/apa boldog vagy?" :) Addig amig azt nem mondom, hogy igen csak nem szabad tobbet ezt vagy azt csinalni. Mikor mondom, hogy most mar boldog vagyok akkor megolelget es megpuszilgat. Ra ez van hatassal. Persze ezt akkor csinalom ha valamit dobal vagy valakit eppen fizikailag bant/bantani keszul. Valami olyanhoz nyul amihez nem szabadna. Hisztinel nem vallik be. Ott nallunk az vallt be, hogy mondogatom neki, hogy nyugodjon le mert amig sir/toporzekol nem ertem, hogy mit akar. Nem hallom mit mond... es kerdezgetem, hogy "mit mondasz? Nem ertem." Ettol lenyugszik es megprobalja erthetoen elmondani ami kizokkenti a hisztibol.

egyneműek?

az enyéim lányok 4 és 6 évesek, ők is rengeteget veszekszenek...

4,5 éves a lányom, akiben nagyon nagy a megfelelnivágyás, nála a büntisarok fel sem merült, elég volt, ha mondtam, hogy szomorú vagyok a viselkedése miatt (vagy mérges stb) azonnal visszavett.

Bezzeg a fiam... na őt aztán marhára nem érdekelte ki mit gondol. A büntisarok eleinte nem működött, aztán rájöttem, hogy nem is az elkülönített hely, hanem maga a "kiközösítés" a lényeg. Mert ő is jól elvolt magában, ártatlan képpel bocsánatot is kért meg minden. De azt az egyet nem bírta elviselni, hogy nem játszunk/foglalkozunk vele. Így aztán nem is büntisarok lett nálunk, hanem egy kis puff a szoba közepén, ahová odaül de mintha nem is létezne, hiába ordít stb, nem vesszük észre, ez a tényleges büntetés, hogy megszűnik addig számunkra, míg helyre nem rántja magát. És ez már ilyen formában bevált. Most 3 éves. Volt egy kutyakemény korszaka kb másfél éves korától két és fél éves koráig, mostmár kategóriákkal jobban kezelhető lett őkelme minden tekintetben.

viszont: a nővérével néha őrült módon tudják húzni egymást, a nagy addig ingerli míg a kicsi végül odavág, vagy minden marhaságon képesek összeugrani ha rossz napjuk van. Ám egy ideje nincs "igazságtevés", úgyse vagyok ott mindig és mindkettő túlságosan nagy franc ahhoz, hogy ténylegesen jól ítélhessek meg minden egyes helyzetet. Úgyhogy bevezettem a kollektív büntetést, és lássatok csodát, azóta negyedannyira csökkent a veszekedések száma.