Nagymama hányásig eteti a gyereket! Mit tennétek a helyemben?

A gyerek az első, tehát ha választanom kéne, hogy az Ő egészsége, vagy a "jóviszony" (ami amúgy sem az ezek szerint) a szülővel, egyértelmű, hogy a Gyermekemet választanám.

Szerencsére én ezt el nem tudom képzelni, hogy ilyen helyzet létezhet, de elhiszem és sajnálom. Dönts jól!

Szia!

Közösségebe, mint Bölcsibe jár a Kislányod?

Mert mi tavaly ősszel benyeltük a hányásos- hasmenéses vírust, de lappangó formába. Ugyan azt a tüneteket produkálta a két gyermekem, mint nálad a Kislányod. Hétköznap nem volt semmi, hétvégén, amikor megjöttünk Mamáéktól végig hányták az estét! Aztán 1-2 hónap múlva kiderült az ő szervezetükbe lappangót ez a vírus, és egy belázasodás után már ment a hasuk 2 hétig. Mi meg nem győztünk elnézést kérni a Nagyszülőktől:(((.

Úgy, hogy ha közösségbe is jár a Kislányod, lehet, ott szedett össze valamit, nem biztos, hogy Anyukád a hibás!

Üdv egy Anyuka.

Anyósom dettó... csak tömi a 2,5 éves gyereket, de a kisfiam még ott szokott hányni, kb a sok kajálás után max félórával.

Anyósom már nyaggatja a gyereket, úgy nyomja a szájába a süteményt, mert idióta kretén módjára minden alkalommal legalább 5 féle süteményt süt + van 2-3 féle sós + keksz... mint egy lagziban. Szegény gyerek pedig gyorsan megtelik és utána lelassul, majd hány.

2x is előfordult ez, azóta férjem kijelentette, hogy ha még 1x lesz ilyen, többet nincs unokázás, mert nekünk a gyerek a fontos. Anyós azóta sem állt le, a hátunk mögött tömi a gyereket, férjem pedig hagyja (én már nem megyek oda, mert nem bírom visszafogni az indulataimat).

15-ös válaszolónak: az én férjem sajnos mindig az anyja felé dönt bárkivel szemben, mert így nevelte az anyja (az anyja áldozat, mert 18 évesen megszülte, felnevelte, az apja mellett maradt csak miatta...). Ugyan utólag otthon dühös magára, hogy miért nem tud fellépni az anyjával szemben, de ez szerintem nálunk pszichológiai eset.

Amíg a férjem lelke nem gyógyul meg, ritkán engedem át a gyereket a férjemmel.

Örülök, hogy jobban van a kicsi. Én következő alkalmat nem adnék a helyedben, úgy értem, ha a gyerek nagymamázik, én is ott lennék. Elvégre miért ne lehetne így? S akkor probléma megoldva :)

A hozzászólónak, aki a férjéről írta az anyukásat: ez létező jelenség és gyakori. Vannak jó könyvek a problémáról. Ha olvasna a férjed erről, jobban átlátná, nem lehet, hogy segítene? Mert az egyértelmű, hogy házas embernek, családfőnek a felesége és gyermeke(i) az elsők, mind időben, mind mindenhogy. Anyukát lehet nagyon szeretni, törődni vele, de nem ő az első, pláne nem neki kell "szót fogadni".