Hogyan tehetném könnyebbé? Bölcsőde kérdés

Szia Sorstárs!

Mintha az én estemet írtad volna le csak mi már túl vagyunk rajta!

A rossz hírem,hogy nállunk kb 4-5 hónap múlva volt az hogy örömmel ment a bölcsibe!Addig mi is sírva mentünk és nállam is ugyanez volt hogy unkaidőmből adódódan én is nagyon ritkán tudtam vinni,hazahozni meg május óta 4x hoztam én haza mikor szabadságon voltam!

Borzasztó rossz érzés volt,mintha a szívembe kérst forgattak volna mikor sírt reggelente!Volt olyan hogy délelöt 9-10 órakkor rátelefonáltam a gondozónőre hogy mi van a fiammal és azt mondták éppen most nyugodott meg...ppfff hát gondolhatod milyen jó volt így dolgozni a melóba!Viszont cserébe ő is jól viselkedett bent, jól evett stb tehát ezzel egy kicsit vígasztaltam magam.Amúgy nekem is előtt el volt Mamákkal is viszont akkor le sem lehetett magamról vakarni!Ekkor szokott rá hogy feküdjek be mellé este meg a déli alvásnál(hétvégén)holott pici korától gyönyörűen elaludt egyedül!Egszerűen félt hogy megint "eltűnök"az életéből!

A tanácsom az hogy:TÜRLEM,TÜRELEM ÉS TÜRELEM!

Azon kívül beszélj neki sokat hogy anyának muszály dolgozni,meg anya attól ugyanúgy szeret,már nagy fiú vagy kell a közösség stb!Illetve még a tanácsom az hogy magadba tedd rendbe ezt a dolgot!Én nekem nagyon fájó volt hogy 2 évesen vissza kellett mennem dolgozni és szerintem ezt ő is megérezte hogy én sem "engedtem" el őt igazán,én sem tudtam feldolgozni azt hogy vége a babás korszaknak,kezdődik egy új életszakasz!

Most már másképp látom:ebben a korban a legtöbb gyereknek kell a közösség,a szocializáció,a kispajtások és hála a fiamnak van is sok kispajtása a bölcsibe és most már nagyon szeret járni,szereti a gondozónőket,dajkákat is!

A múltkor beteg volt,azzal kellett "megfenyegetnem",hogyha nem eszi meg a gyógyszert,nem gyógyul meg és nem mehet bölcsibe...mint a kisanygal úgy tátotta a száját,hogy beadhassam a gyógyszerét!Hát nem gondoltam,hogy ezt is megérem...

Szóval kitartás,beszélj neki sokat,szeretgesd sokat,és azt a kis időt is amit együtt tölthettek használjátok ki aktívan vagyis próbálj meg csak vele foglalkozni csak rá figyelni a háztartást meg sz@rd le!!(nállam az életbe nem volt még olyan kosz,kupleráj mint most de egyszerűen nem vagyok hajlandó azt a kis időt se suvickolással tölteni inkább a gyerekemmel játszok!!)

KITARTÁS!!!!

Hát hogy jobb lesz-e vagy sem a helyzet attól ha mellé fekszel nemtudom de egyszerűen énnekem nem volt szívem hagyni sírni,hogy márpedig egyedül kell aludod mint eddig!Sőőt,igazából az egésznapi meló után jól is esett mellé bújni,simogatni,hallgatni a szuszogását és azt láttam,hogy ezzel egy kicsit kárpótoltam,hogy egész nap nem láttuk egymást,megnyugodott tőle.

Sajna azóta sem sikerült erről leszokatni,bár igaz annyira nem is próbálkoztam pedig januárba jön a kistesó nemtudom,hogy fogok az esti altatásnál két fele szakadni.....

Szerintem feküdj nyugodtan mellé,ne tagadd meg magad tőle.Amúgy is úgy útálom azt az utóbbi években divatba jött szlogent hogy a gyereknek egyedül kell aludnia!

Nem ő kérte hogy a világra jöjjön,ha én kellek neki akkor meg is teszem!

KITARTÁST kívánok megint csak a bölcsi elfogadásához!