A Ti gyerekeitek is ezt csinálják?

Ez nálunk pont fordítva van. Itthon ördögfióka, ha elmegyünk akkor nagyon kedves, barátságos, barátkozós, mosolygós. Mint egy angyal. Mindenki mondja, hogy milyen jó gyerek, de mi az apjával tudjuk az igazat :)

Na, nálunk ez úgy van, hogy mostanában sehol sem tudnak viselkedni.... Ezért csak akkor indulok el velük bárhova is, amikor idegileg teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magam, teljesen nyugodt vagyok, mert ilyenkor nem húzom fel rajtuk olyan hamar magam. A múltkor rettenetesen büszke voltam magamra, mert egy üzletben kedvesen megjegyezte az eladó, milyen nagy türelmem van hozzájuk. Igaz, nem rendetlenkedtek éppen, csak a három gyerek ötfelé ment és egyszerre beszéltek, de így is érdekes volt. Én meg nagyon büszke voltam magamra, hogy a kívülállók azt látják, hogy jól kezelem a helyzetet... :) Én "megzsarolom" őket: ha jó viselkednek, akkor elintézzük a kötelező dolgokat, és megyünk a játszótérre, vagy játszhatnak otthon a számítógépen, vagy sütök palacsintát, stb... Sajnos, ilyen sekélyes vagyok, értelmileg ennyire futja :) Egyébként jó gyerekek, csak most kezd kialakulni az egyéniségük, kiskamaszok, mindenhol mindenben versengenek, általában emiatt bárhol képesek összeveszni. Úgy vagyok vele, majd csak túl leszünk már ezen is. Őszintén szólva: a túlélésre játszom :)))