Mit kezdjek egy 2.5 évessel, ha sokszor üti, karmolja az arcom, agresszív, meg hisztis, próbáltam pár dolgot, nem használt, nem én vagyok az anya, de a megélhetésem múlik ezen?
Már teljes kapacitással dolgozom ott sokszor, de merül az elemem, az idegrendszeremet csikarja a gyerek. Külföldön dolgozom és vigyázok egy két és fél éves fiúra, plusz még egy 1 éves kislányra. Sokszor elvagyok vele, meg próbálok szépen beszélni vele, betartom a napi rutinját, játszunk stb, tanítom magyarul, de sokszor olyan agresszív és jön durcás fejjel csak úgy felém és veri az arcomat, karmolja a nyakamat én meg mondom, hogy nem, nem, nem és bólogatok jobbra-balra, ő meg durcás fejet vág és vagy folytatja, vagy elkezd teljes torka szakadtából sírni, akkor mondom, hogy ne csináld, nem szabad bántani a másikat, meg fájdalmat okozol, próbáltam már kedvesen, utána már felemeltem a hangom, akkor bevittem a szobájába és ott hagytam egy fél órát, után amegnyugszik, aztán csak úgy teljes felindulásból elkezdi megint. Már nem vagyok vele kedves, mert már próbáltam, nem használt, nagyon idegesít és ugye mivel nem az én gyerekem én mem tudok elfogult lenni vele, komolyan sokszor van mostanában az az érzésem, hogy úgy leönteném már hideg vízzel, mert ez már tűrhetetlen. El van kényeztetve, meg olyan kövér is, mivel a szülei adnak neki mindig csokit és ő meg kiharcolja, hogy azt egyen és ha nem kap, akkor meg üvölt, én meg nem adtam neki, hagytam had bőgjön, felváltam neki almát kicsi szeletekre, hogy próbálja azt, azt sem tudta mi az, aztán ettem előtte és kért, érdekes az egészet megette utána, a szülők meg csodálkoztak, hogy megette az almát. Én biztos, hogy szigorú szülő lennék.
Na jó, ez egy kitérő volt, de tényleg mit lehet ezzel a gyerekkel kezdeni?
Figyelemmegvonás. Ha neked támad, akkor állj fel (így nem éri fel az arcodat), majd sétálj arrébb (fél szemmel azért a gyereket figyelve) és addig ne vegyél róla tudomást, amíg nem viselkedik úgy, ahogy elvárod.
Nekem ez már több gyereknél bevált. Hosszú türelemjáték, de nagyon hatásos.
Ha nagyon agresszív (beléd rúg, stb), akkor érdemes lefogni és fizikailag elkülöníteni, akár egy magasabb gyerekráccsal - de azért látótérben legyen.
Bocsánat, azt kihagytam, hogy ha jól viselkedik, akkor viszont sok figyelmet kell szentelni neki és nagyon megdicsérni, hogy jó fiú.
A gyerekeknél (de még a kutyáknál is) gyakori, hogy rosszalkodással akarja felhívni magára a figyelmet. Ebbe a játszmába nem szabad belemenni.
Sajnos egyes nyugati országokban némely szülő úgy szabadjára engedi a gyereket, mint a gazt a réten.
Ezzel nem tudsz mit tenni, mivel nem nevelheted az anyja helyett teljes mértékben, ráadásul ha a nevelési elveid ütköznek a szülőkkel, még az állásodba is kerülhet.
Ha nagyon nem megy, legjobb másik családot keresni.
Én Angliában voltam 2 évig au-pair, 3 családnál dolgoztam, ebből az egyik szintén olyan volt, hogy pár hét után azt mondtam köszönöm, de ebből nem kérek.
Ha nagyon nem megy váltani kell, hidd el, vannak normális családok is, kedves gyerekekkel.
Már megint a szokásos történet, amiből nagyjából hetente előkerül egy az oldalon: a kisgyerekkel nem foglalkoznak a szülei, a nevelés náluk annyi, hogy tömik minden vacakkal, folyamatosan váltakozó idegenekre bízzák őket, aztán mindenki csodálkozik, hogy a gyerek idegbeteg. Keress olyan munkát, ami nem kisgyerekek kizsigereléséről szól.
Te pedig, ha szülő leszel, elsősorban ne szigorú legyél, hanem foglalkozz velük, ennyi az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!