Van még valaki rajtam kívül, aki 2 éves gyermekétől még egy óránál többet nem töltött külön?

Hát szerintem ez nem okés, mármint főleg, ha másra vágysz.

Beszéljétek át apával az anyagi lehetőségeket, és keressetek pótmamát vagy bébicsőszt.

Ha ez sehogy sem megy, próbálj hasonló kisgyerekes barátnővel egyezkedni. Egyszer Te vállalod be az ő gyerekét pár órára, egyszer fordítva.

Nálunk van nagyi, de ennek ellenére a barátnőmmel szoktunk ilyet csinálni.

Én is így voltam, soha nem volt kire hagynom, csak a párom szülei élnek csak, de ők idősek, nem merték elvállalni még egy órára sem. Férjem egyszer-kétszer vigyázott rá maximum, amíg orvoshoz mentem mondjuk. Aztán 2,5 éves korában azt mondtam, hogy ez a gyereknek sem jó, ha állandóan csak velem van, muszáj mással is időt töltenie, nehogy majd az oviban legyen az először, hogy nélkülem van.

úgyhogy elvittem a mamához, mondván már nem kisbaba, nem kell úgy félteni, ők is elbírnak vele; elvittem tesómhoz, meg itthagytam a férjemre is. Na nem sokszor volt ez, összesen talán 6x 1 óra, de a semmihez képest ez is jó volt. Neked is határozott kéne lenned, hogy most neked dolgod van, legyenek szívesek rá vigyázni egy kicsit, biztos nem mondanak nemet. És hagy válasszanak ők, hogy elviszik, vagy inkább nálatok vigyáznak rá, hiszen csak jobban otthon érzi magát a fiad a játékai között. Sok sikert!

"már előre látom a mindennapos sírást,"

Kedves Kérdező!

Ez az a hozzáállás, amit gyorsan ki kell magadból gyomlálni, hogy mire ovis lesz a gyereked, el tudd engedni.

Mert a gyerek erősen érző lény, a "kis lelke" érzi azt, hogy anya fél az elválástól, és ezért ő is félni fog, illetve valóban sírni fog.

Mire 3 lesz, kell majd neki már a társaság, és egy jó oviban minden gyerek jól érzi magát, ha "hagyják".

Úgyhogy ne nehezítsd meg a kis életét ezzel!

És ez független attól, hogy abban az egy éveb amíg még nem ovis, hányszor és hány órára lesz távol Tőled, mert nem ezen múlik, hanem a "belső elengedésen", hogy elhiszed-e, hogy a fiad képes nélküled is boldogulni, sőt, igazából erre kell nevelned...