Mindenki meg tudja oldani, csak én vagyok ilyen béna, sz. R anya?

Hasonló volt nálunk is a helyzet.

Habár nagylányom jókat aludt ekkor is délben.

de napközben föleg hogy a kicsi akár óránként volt 40 percet cicin, nagyon elkezdett unatkozni, iszonyat nehéz volt az elsö hetek. Most is néha az, de ahogy elkezdett a 6-ik h´ttöl jobban beállni az étkezések, a nagyot addig tv elé ültettem (elötte heti 1-2 alkalommal volt 20 perc max) míg megszoptattam, így könnyebb lett.

Kitartás. ragaszkodj a szabájokhoz. értsd meg öt, nem kell vele egyettérteni, de megérteni igen.

nálunk az is nehéz volt, hogy a szülés elött 1 héttel költöztünk az új helyre, és 500-km-re laknak a nagyszülök, így ök sem tudták elfoglalni.

Nincs sok jó tanácsom, csak annyit tudok mondani, hogy 20 év múlva már sokkal jobb lesz. :)

Bocs, komolyra fordítva a szót, ez van, a kicsi pici a nagy meg kicsi. Szóval nem könnyű, de ez is csak egy időszak, amit anyai türelemmel és kitartással túl lehet élni.

Most nem olyan egyszerű, benne lenni néha sz.ar, de el fog múlni. A nagyobbik alkalmazkodni fog, a kicsi aranyosabb lesz számára, ha már mozog, pakol, aztán majd idővel együtt játszanak, a szemfogak pedig csak kibújnak.

Napról napra jobb lesz.

Ja és szar anya nem ettől lesz valaki, nyugi.

így jön ki rajta a féltékenység.

én is végig csináltam,és tudom ezek borzasztó nehéz napok. nekem annyival volt könnyebb,hogy már majdnem 3volt,és sokat beszégettem vele a tesóról,meg arról,hogy őt is mennyire szeretem,stb.

próbáld meg bevonni a kicsi körüli teendőkbe, azt imádják a picik:) nálunk 15 hónap korkülönbség van, de szerencsére az első 3 hónapban ott volt Apa.

Tuti szeret majd segíteni a nagyobbik pici is, bízd meg feladatokkal. És nagyon sokat babusgasd Őt is! (habár gondolom ezt nem kell mondani:))

amúgy meg nem vagy sz.ranya.

Sehogy sem jó, az enyém a nagy 3 éves és nagyon rossz gyerek lett csak a panaszok áradata jön az oviból. Le is fagyasztják minden héten a gyereket most is itthon van betegen. A dokinál voltunk és végigordítoztuk az utat az emberek csak néznek milyen sz@r vagyok....

Nem bánnám ha az elkövetkező 3-4 év csak úgy elröppenne.

Mi is átéltük, nálunk 18 hónap a korkülönbség. Volt, hogy úgy szoptattam, hogy a nagy igazi földhöz csapkodós hisztit nyomott a lábamnál. Mindig akkor csinált valami kapitális butaságot, ha etettem. Kb egy hónapig tartott ez a cirkusz, aztán lassan enyhült. Igazán most láttam mennyire megviselte a kistesó érkezése, mikor visszanéztem a fotókat.

Szerintem a lényeg az, hogy az eddigi szabályokat be kell tartatni, sokat kell szeretgetni, megpróbálni bevonni a kicsi körüli teendőkbe (feltéve, hogy van hozzá kedve).

Ha tudtok töltsetek kettesben egy kis időt a kicsi nélkül.

Továbbá kitartás, nem vagy szar anya, ezzel nem lehet mit kezdeni, túl kell élni.

igazuk van az előbbi anyukáknak, és még valami, amint már 1# is mondta, ragaszkodj a szabályokhoz, és ne hagyd, hogy féltékenységében manipuláljon, mert később ebből gondjaitok lesznek - nehezen kezelhető, elkényeztetett gyerek.

Érzelmileg sajnos nagyon magával ragadja az embert, pedig tudni kell felülkerekedni és valamennyire tárgyilagosan kezelni a helyzetet az ő érdekében is, és a sajátodban is. Ez egy féltékenységi hiszti, a maximum amit megtehetsz érte, hogy érezteted vele, hogy továbbra is szeretitek őt, kistesó ide vagy oda, de, amint írtam ez nem egyenlő azzal, hogy megteszel neki olyan plusz dolgokat amitől ő úgy érezheti hogy több ő neked mint a testvére -azért nem jó, mert annál nehezebben fogadja el akkor a kicsit. Az jó ha önállóan nem kéri a pelust éjszakára, meg kell dícsérni érte, érezze hogy odafigyelsz és ez egy pozitív dolog. Majd beáll nála a szobatisztaság - nálunk abból volt cirkusz a 3 évesnél hogy le kell venni a pelenkát... iszonyú akaratos.

Csak annyit tudok mondani, hogy kitartás, próbáld meg ép ésszel túlélni. Nekem 18 hónap van a kettő között, ebben az időszakban totál kiborultam, folyton bőgtem, a kimerültség miatt a legapróbb dolgok miatt is üvöltöttem. Egyszer nem voltak a közelemben a gyerekek, mosogattam az egyik cumisüveget és nem tudom mi ütött belém, de hirtelen falhozvágtam.

Mindenen felkaptam a vizet, de olyan hülyeségeken, hogy pl. a férjem elől hagyta a konzervnyitót erre meg beb.sztam a száradó edények közé. Nem tudom, hogy egy mozdulattal hány tányér és pohár tört.

Amikor a kicsi helyet tudott változtatni, akkor jött a brutál tesóféltékenység, minden nap sikeresnek számított, ha estére teljes volt a létszám és senki sem nyírt ki senkit.

A lakás állapotára most ki se térjünk....

Amióta a kicsi is partner lett a játékban, azóta meg tök jól elvannak együtt. Sokszor panaszkodnak egygyerekes szülők, hogy folyton a s.ggükben a gyerek (10 éves is), unatkozik, nyavalyog. Nálunk ilyen nincs. Szuperül elvannak egymással, van, hogy egy hétvégi esős napon a gyerekszobából csak enni és pisilni jönnek ki. Iskolában segítik egymást. Mostanában lehet velük olyan társasokat játszani, amit felnőttként is élvezek, kockarömizünk, Next-ezünk, hamarosan megtanítom nekik a kanasztát. Imádom ezt a korszakot, hogy ketten vannak, mert így nem is lógnak állandóan a nyakamon, tudok házimunkát végezni, ha kedvem van leülök rejtvényt fejteni. Közben velük is imádok lenni, nincs az, hogy egy játékhoz az egyik túl kicsi és csak tönkreteszi a szórakozásunkat.

A napjaink nyugodtak, nincs üvöltözés, hiszti, a lakás normálisan néz ki, rend van.