Mindenki feladja magát, mert anya lett?

Szerintem a mértéket kell megtalálni. Évente 2-3x én is elmegyek a férjemmel moziba kettesben, ha épp ne vagyok terhes és nem szoptatok akkor a barátnőmmel is leülök likőrözni néha, amikor épp nem volt csecsemőm csak kisgyerekem, akkor edzőterembe is eljártam heti 2x 1 órára. Nem hiszem, hogy ettől bárki is rossz lenne.

Csak hát van aki minden héten elmegy egy este otthonról mert kell a romantika apukával (a gyerek meg majdcsak álomba ordítja magát), meg hányszor olvasni, hogy csecsemő mellől megy hetekre nyaralni, a baba persze marad itthon, meg terhesen akar berúgni... ezek azért nálam nem normális dolgok. Ugyanúgy mégsem folytathatod az életed mint előtte, aki épp úgy akarja, az ne vállaljon gyereket, és mehet a vakvilágba hetekre, senki nem fog sírni utána.

Szerintem valamennyire fel kell adnod magad,főleg amíg pici a baba, hiszen ő nem tudja ellátni magát. De az, hogy eteted, altatod, öltözteted, fürdeted, nem zárja ki, hogy elmenj moziba, fodrászhoz, vagy ne adj isten magadra szánj egy órát.

Sok anyuka ott rontja el, hogy csírájában elfojtja a gyerek önállósodási törekvéseit, és majd évek múlva kesereg, hogy a 10 éves gyereket szó szerint ki kell szolgálni, mert nem tölt magának üdítőt, nem viszi ki a szennyest stb. semmire nem lehet megkérni.

Én erre csak azt tudom mondani,hogy:Boldog anya=Boldog gyermek.

Ha az anya befásult,"rabszolga"Az egy idő után kiütközik és a gyermek sem lesz boldog.Remélem értittek mire gondolok.

Nagy valószínűséggel Te vagy az a "szerencsés" akivel sokan nem értettünk egyet,legalábbis nem olyan szinten! Ha mégsem Te lennél az a "mázlista" akkor is leírom a véleményem,mert így abban a kérdésben-nem tudom egyről beszélünk e- máshogy jött fel a téma,mint itt.

A véleményem az,hogy ha valaki megteheti,hogy eljárjon akár a barátaival,akár a párjával,az tegye meg,az igen szerencsés ember! Senki nem mondja,hogy "rossz anya lenne". Viszont vannak akik nem tehetik meg,akik "lemondanak" dolgokról- legyen az egy kettesben töltött este az apukával,vagy egy jó "borozgatás" a barátokkal; úgy mond "áldozatot hoznak", persze édes áldozatot,mert nekik nem olyan fontos az a pár dolog,vagy csupán ilyenkor valamilyen okból nincs kire bízni a gyereket,vagy egyszerűen csak az anyagiak szólnak közbe. Ezért egyik olyan anyuka sem "sírja vissza" a gyermek nélküli életét!! Van ilyen! Ezt is el kell fogadni!

Én a gyerekeknek szenteltem az életem,nekem így jó! Nem mondom,hogy nem mennék néha ide-oda,de nem tehetem meg,több okból sem: nincs is kire bízni a gyerekeket,nem is szívesen hagynám Őket másra,és persze az anyagiak is közre játszanak.

Lehet sok ember fejében megfordul,hogy "bulizni akar,akkor nem is való anyának" vagy valami hasonló,de felvállalom,hogy igen elmennék már egy jó koncertre a párommal! Nekünk erről "kellett" lemondani.De kicsit sem nyavalygok,mert én akkor tartanám magam rossz anyának,ha ezt felhánytorgatnám! Imádom a lányaimat!

Üdv:2gyerkőcös,32h.km.

Annyi kiegészítésem lenne, hogy nem boldog anya, hanem BOLDOG SZÜLŐK = boldog gyerek!

Abszolút nem adtam fel magam, sőt, folytatom az egyetemet, nyelvet tanulok, és lehetőségeimhez képest a barátaimmal is tartom a kapcsolatot. Később dolgozni is vissza szeretnék menni 4 órában, bár ez még a jövő zenéje, jelenleg nem biztos, hogy beleférne az életünkbe.

Ilyenkor nyilván apa vigyáz a hölgyeményre, de ettől még nem leszek rossz anya, pláne, hogy mindketten (a párom is, és a pici is) igényli a kettesben töltött időt.

Én pedig hihetetlen büszke vagyok rájuk, hogy a gyermekeim majd egy olyan családban nőhetnek fel, ami nekem sose adatott meg, és milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csodálatos családi-fészekbe megyek haza nap mint nap :)