Tényleg ennyire könnyű a legtöbb anyukának elengedni a gyerekét bölcsibe/oviba, és sokan meg vannak győződve róla, hogy az jobb a gyereknek, mintha otthon lenne?

Az én 2,5 évesem még nem jár bölcsibe, itthon vagyunk a tesóval, de télen, amikor nem lesz játszótér, biztos, hogy be fogom adni heti pár napra egy családi napközibe.

Olyan településen élek, ahol rengeteg a gyerek, ezért ha az anyuka otthon van, 5 éves kor előtt nem veszik fel a gyerekeket önkormányzati oviba. Sokan vannak, akik ilyen-olyan okokból kivárják ezt, csak ekkor küldik oviba a gyerkőcöt, és bizony nagyon rosszak a tapasztalataik. A gyereknek nehezen megy a beilleszkedés, van, aki fél évig csak az óvó nénivel játszott, nem egy olyanról is tudok, akinek még a suliban sem sikerült barátokat szereznie.

Nem állítom, hogy a bölcsi jobb, mint az otthoni nevelés, inkább úgy gondolom, hogy a kettőnek ki kéne egészítenie egymást. Ha nem is 2 évesen, de 3-4 éves kortól mindenképp.

Én gyerekekkel foglalkozom és én sem húzok a bölcsi felé, de hidd el, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek jobb a bölcsiben. Nem a társaság miatt, mert - ahogy te is írtad, tanultad- az ennyi idős gyerekek még nem játszanak egymással, még ovi kiscsoportban is csak ritkán, hanem vannak gyerekek, akiknek az otthoni lt egyszerűen "kevés". Vannak anyukák, akik a szülésik szentül hiszik, hogy életük fő célje és boldogságforrása a gyerekről való gondoskodás, a vele való játék, de valójában csak szülés után derül ki, hogy kienk mennyire van kedve, türelme stb ehhez az egészhez. Nem mindenki termett arra, hogy türelemmel festegessen, gyurmázzon, rajzoljon, homokozzon éveken át és ettől még nem lesz rossz vagy rosszabb anya. A legtöbbünknek a gyereke a legfontosabb, de nem az egyetlen fontos dolog az életben. Két barátnőm is a bölcsit választotta, visszamentek dolgozni, de nem azért, mert muszáj volt. Az egyik egy idegroncs volt az otthoni léttől, bölcsi kezdetével pedig egy kiegyensúlyozott anyuka várta otthon minden nap a gyereket, a másik pedig azt mondta, hogy "felkötöm magam, ha még egy kétezredik fakockavárat kell építenem", mert szülés előtt nagyon aktív szellemi munkát végzett és hiányzott neki. Egyiküknek bejött a bölcsi, a gyerekre csak jó hatással volt, míg a másiknál rosszul sült el sajnos, merthát nem egyformák a gyerekek.

Tudom, hogy nem ez a téma, de azért leírom, hogy minden tiszteletem azoké az anyukáké, akiknek muszáj volt visszamenni dolgozni és muszáj volt bölcsit kezdeni, mert nekik nem adatott meg a választás lehetősége.

Nekem 2 gyerekem van, az egyik ovis, a másik itthon van velem. A nagy 3 évesen kezdte az ovit és csak jó hatással volt rá minden téren.

Szerintem amit a nagyokonyvekbe leirnak es ami a valosagban zajlik elterhet egymastol. :)

Az en kisfiam elso kisbaratjat 13 honaposan szerezte a bolcsibe. Kedvenc jatekuk az volt, hogy megalltak a terem egyik oldalan es az egyik elkialtotta, hogy "rohanas" es mindketten eszeveszettul atrohantak a terem masik vegebe de ha kozbne az egyik elkialtotta magat, hogy "allj" akkor hirtelen megalltak es nem mozdultak csak szobroztak amig valamelyik el nem kialtotta magat, hogy "rohanas". :) 25 honaposan aztan egy kislany (aki 23 honapos volt akkor) betaarsult a barati korbe. Olyan kep is keszult rolluk a bolcsibe, hogy egyut gyurmaznak meg festenek, gyongyot fuznek. Kisfiam jeleneleg 31 honapos es nagyon szeret legozni a 2 kis baratjaval. Voltunk nalluk mar tobb hetvegen mert meghivtak, mivel a gyerekek nagyon kedvelik egymast. Ott is siman eljatszodtak. Pl. az udvaron rugtak a labdat es szaladtak utanna, egymasnak guritottak. A kisfiam felmaszott a csuzda tetejere es a kisbarratja feladogatta neki a kisautokat a kisfiam meg leengedte oket a csuzdan aztan csereltek. Siman eljatszanak mar regota egyutt. Kb 1 honapja sutottem sajtos pogacsat es a fiam eltett parat, hogy hetfon viszia a baratjanak mert szereti a sajtos pogacsat. Szoval ezt is lebeszeltek egymas kozott, hogy ki mit szeret. :))

Szeritnem a bolcsit mindenki a sajat elvarasahoz meri. Ezert lehet hallani rosszat es jot. Ugyan ugy mint az egeszsegugy. Van egy elvaras es ha nem azt kapod akkor mar rossznak szamit. De ha valakinek szerenyebb az elvarasa annak ugyanaz az egeszsegugyi ellatas lehet tokeletes.

A bolcsivel is ugyan ez a helyzet.

nekem is van több ismerősöm, már 17 hónaposan beadta bölcsibe a lányát, és bánja, hogy ilyen későn!!

ős is mndja, hogy jót tett neki.

de nem bántóan írom: nem az tett jt a gyereknek, hogy közösségbe került, hanem az, hogy kikerült az anyja állandó légköréből, aki a saját gyerekét púpnak érzi a hátán.

soakna zért vállanka gyereket, emrt társadalmi elvárás. utána meg nem tudnak sem magukkal, sem a gyerekkel mit kezdeni, megbolondulnka otthon, a kizárólagos gyerektársaságban. na, ők kitalálják egyszercsak, amikorra már totál besokaltak, hogy gyerek megy bölcsibe, ők meg vissza a melóhelyre. oda ki lehet öltözni, kisminkelik magukat, és máris a társadalom hasznos tagjának érzik magukat. és a gyerek meg "imádja a bölcsit, nagyon jót tett neki, ha ezt tudom, már fél éve beíratom"...

és persze, van azért olyan, hogy egy gyerek 2,5 évesen tényleg gyerektársaságba vágyik, meg érettebb, de sztem is, nem véletlen, hogy 3 éves kortól van az ovi.

egy kétgyerekes anyuka :)

A nagyobbik gyermekem is két évesen ment bölcsibe és a kicsit és éppen mostanában fogom beszoktatni,mindkettőnél az anyagiak miatt döntöttünk a bölcsi mellett,mentem vissza dolgozni.

Mikor beszoktattam a nagyobbat akkor is volt olyan szintén gyermekét beszoktató anyuka aki nyíltan vállalta előttem ,hogy ő nem akarja,hogy otthon legyen a gyerek ,mert ő úgy nem halad a házimunkával,nincs ideje semmire,éttermeik voltak és a férje adott neki munkáltatóit,hogy a kicsit bevegyék a bölcsibe.

Azt gondoltam,hogy ők tudják,nekem semmi közöm a dologhoz .

Az én nagyobbik gyermekem látszólag nagyon jól viselte azt,hogy bölcsibe került,semmi sírás,semmi gond nem volt soha ,élvezte a nagy szabadságot,mert én itthon túlkontrolláltam,de mikor oviba került akkor kiderült,hogy nem bírnak vele ,én meg ostoroztam magam,hogy belöktem a bölcsibe ahelyett,hogy időben észrevettem és komolyan vettem volna,hogy erősen figyelemzavaros,itthon maradtam volna és időben elkezdődött volna a fejlesztése.

Egyébként nagyon nagyon meg voltam elégedve a bölcsi dolgozóival,tündérek voltak a gyerekekkel és a szülőkkel is,teljesen elfogadták extramozgékonynak és nagyon nyugtalannak,mindig szeretettel bántak vele,annak ellenére,hogy sok odafigyelést igényelt!

Lehet,hogy valamennyivel jobban lett volna képes megfelelni az óvodai követelményeknek,ha itthon maradtunk volna a 3. évben és megkapta volna tőlem a megfelelő figyelmet,amit a 3 műszakos nagyon kimerítő munkám mellett nem biztos,hogy kellően megkapott,szabadnapjaimon győztem magamhoz térni,főleg éjszakás műszak után.

Amikor 4 éves lett akkor született a kistesó,az óvónők mivel nem bírtak vele mindent elkövettek,hogy vegyem ki az oviból,arra hivetkoztak,hogy testvérféltékenység miatt kezelhetetlen,de a tesóról még szó sem volt,amikor már nem bírtak vele egyáltalán a kezdetektől,ki is vettem jó volt itthon a két gyerekkel nyugodtan,ráérősen .

Mikor 5 éves lett szeptemberben az óvónők még mindig hárították,hogy még most sem muszály vinnem,csak maradjon itthon,ezt az évet kőkeményen fizetős fejlesztésekkel töltöttük el,gyermektársaságunk volt,minden nap együtt mentünk két másik anyukával sétálni ,játszóterezni.

Teljesen rá tudtam hangolódni a problémás gyerekemre,megfizethetetlen ez az időszak szerintem a gyermek későbbi sorsa szempontjából,jobban megismertem magamat is és igyekeztem a nevelési hibáimat korrigálni.

Most már 6 éves lett szeptemberben (évvesztes)és mindenképpen vinném már,mert óvodaköteles én pedig dolgozom lassan .

A mi esetünk speciális,de ha visszamennék az időben bármi áron itthonmaradtam volna a harmadik évben a figyelemzavros gyermekemmel és akkor talán az óvoda nem lett volna akkora hatalmas kudarc mindannyiunknak.

2 évesen került bölcsibe, én mentem vissza dolgozni.

Kb másfél, két hét volt amíg otthon voltam a beszoktatós időben, hogy biztosra menjünk, szabin. Minden nap délelőtt és délután is a barátnőmmel ott leskelődtünk a bölcsi udvaránál a bokrok között. :)

Majd belepusztultam, hogy mi van vele, tuti nem gondozzák eléggé, koszos kezét veszi a szájába ergo összeszed valamit (ami meg is történt) stb.

A gyerek viszont baromi jól elvolt. Sőt barátnője is lett szinte az első naptól kezdve. Az egymás mellett játszásról annyit, hogy már akkor is együtt játszottak! Kirakóztak, fogócskáztak, rajzoltak (egymásét összefirkálták) ilyesmi.

Most már a 2. hét vége felé vagyunk az oviban. Élesben indult, tehát pénteken kijött a bölcsiből, és hétfőn ment az oviba rögtön egész napra. Semmi zökkenő nem volt. Voltunk már ott, tudta mi vár rá. Ráadásul sikerült elérnünk, hogy a barátnőjével egy csoportba került :) Most már ismerkedik másokkal is, elkezdett egy Flóra nevű kislányt emlegetni, hogy vele társasozott a mai esős időn, és múltkor hármasban "főzőcskéztek" a kiskonyhában.

Abszolút nem paráztam, tudtam, hogy jó helyre kerül, és ahogy "utánanéztem" az óvónéniknek (neten mindenki lenyomozható) úgy érzem a lehető legjobb csoportot választottuk. :) Az óvónénik csillagfényekkel meghaladják a bölcsisnénik színvonalát. A gyerekek imádják őket és az én kicsim is odavan értük.