Akinek tervezetten van kicsi korkülönbség, beadná a nagyobbat bölcsibe, pont mikor a kicsi születik?

rosszmájú,mert alig várod h valami negatív dolog érje azt a bizonyos anyukát,h te megmondhasd,h te megmondtad. de lehet h csak irigy vagy mert te nem mered ezt megtenni,mert inkább döngeted a melled,h te vagy a szuperanya ő meg milyen szemét,szegény gyerek. bölcsi és bölcsi között is van különbség és az sem mindegy h adja be a gyereket. ha jól választ és a gyereket is szeretettel,vidáman viszi,akkor a gyerek imádni fogja ez van. ha tele bűntudattal,ellenérzéssel azt szépen ráragasztja gyerekre,olyankor van h a gyereknek rossz. nem azért mert beadták,hanem mert úgy állt hozzá az anyuka,ahogy. nekünk nem az a feladatunk h a gyereken lógjunk,hanem h minél több impulzust,élményt kapjanak,attól fejlődnek igazán.

hiába,nem lesz igazad-szerencsére

Az én kisfiam 29 hónapos, a kislányom 15 hónapos. Tehát nagyon kicsi a korkülönbség. Nem adtam a kisfiam bölcsibe, mikor a kisebbik megszületett. Fel se vették volna, olyan hosszú a várólista, magánbölcsire meg nincs pénzünk. Bizony voltak, vannak és még lesznek is olyan napok, ami bizony nagyon nehéz, mert mind a két gyerkőcöm igazi kis rosszcsont. De ismerek olyat, aki még csak pár hónapos terhes volt, de beadta a másfél éves kisfiát bölcsödébe, ráadásul államibe felvették protekció útján! Ezt utálom, mert elveszi attől a helyet, aki azért akarja beadni a gyereket, mert ha a gyerek betölti 2. évet, akkor vissza kell menni dolgoznia. Ő meg otthon van a kisebbik gyerekkel, nagyobbik protekció útján állami bölcsibe, mikor otthon is lehetne, csak akkor anyukának kicsit több dolga lenne. Nekem is majd bölcsibe kell adjam a kisebbiket, mikor kettő éves lesz, mert menni kell vissza dolgozni, de be kellett volna íratnom akkor, mikor megszületett, valahogy nem gondoltam rá, amiért hibás vagyok, de eszembe se jutott, örültem és örülök neki, hogy velem vannak. Egyébként igen, azért adják be őket bölcsibe, mert megterhelő és nehéz nekik, de dolgozni még nem akarnak visszamenni, de két kisgyerek már túl sok!

Ja, lehet lepontozni!

Minden eset más. Ez tuti.

Nálunk másfél év van az első kettő között. Tervezetten. Nem lett volna szívem bárhová is elküldeni a "nagyot". Nem is lett volna jó (hangsúlyozom: az ő esetében). Nagyon szenvedett az elején a testvérféltékenységtől. Godndolom, ezt csak erősítette volna, ha még el is "küldöm" otthonról. Ma már 3 és másfél évesek. Nagyon összenőttek. Együtt játszanak.

Egyébként a nagy fejlődéslélektani könyvek szerint is (persze ez is csak egy nagy átlag) a gyermekek szociális igényét 4 éves korig a teljes mértékben betölti a család. (persze ideális esetben: apa-anya is van, anya otthon tud lenni, van esetleg tesó, unokatesó vagy hasonló korú gyerek a szomszédsgában, vannak nagyszülők stb.)

Nekem eszembe sem jutott beadni, pedig segítségem nulla. Sőt most 3év9hósan is nyögvenyelősen engedem oviba, pedig a kicsi már 1,5 éves és nemsokára jön a 3. baba. Segítségem még mindig nulla.

A 1,5 évest 3 éves koráig szeretném legalább, ha itthon lenne majd. Én így gondolom, valaki másképp.

Mindenki másképp éli meg az anyaságot, a terheket, az egészet. Azért, mert neki nem jött be, azért ne ítéld el. Tévedett a kis korkülönbség terén. Ez van. Bevallani nem fogja, csak reméli,hogy évek múlva talán jobb lesz.

Bár ez már nem játszik most, de előfordulhat az is hogy szocpolt vettek fel és szorítja őket az idő, de az anyuka csak az 1. gyerek után jött rá hogy ez milyen nehéz is lesz.

Engem csak akkor zavart volna, ha emiatt az enyémet nem vették volna föl. Na akkor tuti kiverem a patáliát.

Nálunk is kicsi a korkülönbség, nem adtam be bölcsibe a nagyot és újból ugyanígy döntenék,

DE: nem egyformák a gyerekek, sem az igényeik. Sok gyerek (főleg kislányoknál látom) már kifejezetten igényli a társaságot már 2 évesen. Az én fiam nem igényelte, nagyon anyás, alapból szóba sem jöhetett a bölcsi, de ha kis társasági talpraesett pasika lett volna, akkor elgondolkozom azon, hogy délelőttökre beiratom.

Ahogy írtad, a szülők tűrőképessége sem egyforma, ez így igaz, viszont aki ennyire nem bír a gyerekkel, az szerintem ne vállaljon kis korkülönbséggel másikat. Nekem az 1. baba nagyon fegyelmezett és hisztimentes volt, sosem szaladt ki az uttestre stb, így nem okozott gondot, de a 2. már maga az ördög, nagyon nehéz a kis temperamentumos lényét kordában tartani, eszembe nem jutna most mellé tesót vállalni.

Van olyan barátunk, ahol a kislány privát bölcsibe jár, anyukája pedig gyeden/gyesen van otthon és egyáltalán nem ítélem el, mert olyan a kislány. Hiába foglalkozott vele anyukája otthon sokat, egyszerűen már "kevés" volt az otthoni lét, imádja a bölcsit, anyukája mindent megcsinál otthon napközben és 4-tól már csak és kizárólag a gyerekkel foglalkozik + hétvégén is, nem kell rohangálni kaját venni, postára, nem kell főznie, takarítani, telefonálni stb.

Van olyan barátnőm is, ahol egy baba van most, nehezen bír vele anyuka, mégis tervben van a következő, mert a munkahely megmondta, hogy max 4 évig tartják a helyét. Szóval sajna ilyen is van.