Második gyerekes kisbabás anyukák ahol 3 évnél kissebb a korkülönbség mennyi idős volt a kicsi mire könnyebb lett, bele rázódtatok és lett napirendetek? Hogyan zajlik egy napotok?

Nálunk kettő és fél éves a nagylány, másfél éves a pici,

13 hónap van köztük, napról napra rosszabb a helyzet,

kimerültünk teljesen, tudtuk, hogy nehéz lesz, de nem gondoltuk,hogy ennyire!:( Nagyon rossz kis csajok, reggel kelünk 8 kor, reggeli játék, ebéd, játék uzsonna, játék az udvaron, 8 kor fürdés, vacsi, hajnali, 1-2 kor alszik el a nagyobb pedig délután sem alszik ez már a harmadik hete.:( Nem könnyű, nagyon is nehéz, hatalmas féltékenység van köztük, verekednek, a nagyobb lányzó a mai napig nem mond egy szót sem, hisztizik és dűhrohamai vannak, a féltékenység okozza.

Én is minden kis korkülönbséges családnál azt látom, amit Norina írt, és én úgy veszem észre, hogy később sem javul a helyzet. Egy rokon családban szintén 13 hónap van a két gyerek között, a nagyobbik 7, a kisebbik 6 éves. A gyerekekkel pszichológushoz járnak, mert féltékenységi- és dührohamaik vannak és agresszívek, főleg a nagyobbik.

Szerintem két kisgyerekhez egy felnőtt nem elég, nem jut mindegyikre elég idő/energia/szeretet.

Én elég elrettentő példát láttam ahhoz, hogy várjak a két gyerek között minimum 4-5 évet. Manapság "trendi" egymás után szülni a gyerekeket, de én úgy veszem észre, hogy ezt az egész család megsínyli.

Szia! Nekem a nagy 2 éves 8 hónapos, a kicsi pedig 4 hónapos. Most kezd kialakulni a dolog, a kicsi hajnalban kel, akkor szopizik, én ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, így elalszik 9-ig. Én persze felkelek. A nagy fél nyolc körül ébred, őt megreggeliztetem, bár ébredés után általában csak kakaót kér. Amíg a kicsi alszik, addig tudok játszani a naggyal egy kicsit, odakészítem az ebédet. Utána ébred a kicsi, megint szoptatás, addig a nagy elvan egyedül, vagy ott ül mellettünk, elismerem a tévét be szoktam neki kapcsolni ilyenkor, Dórát, Minimentőket stb. szokott nézni. Utána a kicsi is fent van, akkor úgy egy kupacon szoktunk lenni, jó esetben a kicsi hamarosan elalszik. Aztán ebéd, akkor a férjem is haza szokott jönni, aminek örülök, mert a fiamat is etetnem kell, teljesen visszafejlődött ebből a szempontból. Utána csinálok neki egy Maci kávét, kicsi szopik, a nagy issza a kávéját a franciágyon, én mesélek a nagynak és így altatom őket, de így legalább elalszik mindkettő. A kicsit át szoktam vinni később a másik szobába, mert nem merem őket egy ágyon hagyni, mert a nagy azért össze-vissza forgolódik. A nagy alszik kb. két órát, közben a kicsi szopizik, meg alszik, én közben tudok egy kicsit netezni, vagy amit éppen kell csinálni és nem zörgős, mert a kicsi mindenre felébred, pedig nem altattam soha csöndben. Ébredés után nagynak uzsi, aztán jó esetben hat körül jön a férjem, rosszabb esetben hét-nyolc-kilenc. Ilyenkor szoktunk sétálni is, mert azt nem merem bevállalni, hogy én tolom a babakocsit, a nagy meg száguld a futóbringával, kilométerekkel megelőz, én meg nem tudok utána futni, a hallása meg eléggé szelektív, hogy úgy mondjam. Séta után vacsi, fürdés, nagynak kakaó, kicsi szopik, aztán alvás.

Most kezd könyebben menni a dolog, szerencsére a nagy nem féltékeny annyira a testvérére, hogy piszkálja, vagy bántsa, általában puszilgatja, ölelgeti, de azért a féltékenység benne van, de igyekszem sokat foglalkozni vele. A kaját néha rendelem, vagy több napra főzök és lefagyasztom. Nekem igazából az a bajom, hogy egy nagy batár babakocsim van, ami nagyon jó és kényelmes, viszont olyan széles, hogy nem férek be sehova, a postára nem tudom bevinni, mert lépcső van, ide úgy szoktam menni, hogy a nagy jön a lábán, a kicsit pedig kendőbe kötöm.

Hát ennyi.

Hozzáteszem, nagyon féltem, hogy mi lesz otthon, ugyanis engem befektettek a kórházba szülés előtt, úgy volt, hogy két hónapot kell bent lennem, de aztán ez három hét lett, mert a fiam koraszülött lett. Vele még bent voltam négy hétig, úgyhogy több mint hat hetet húztam le a kórházban. Közben a nagy otthon apával, és a mamákkal volt, persze többször is bejött hozzám, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mindig megkérdezte, hogy mikor megyek haza, ha orvos látott, mindig mondta neki, hogy "anya hazajöhet".

Ne aggódj előre, minden kialakul majd. Nem mondom, hogy nincsenek napok, amikor ne tudnék a falra mászni, amikor a kicsi nem alszik szinte semmit, vagy csak kézben, a nagy meg hisztizik.

Nálatok mi a helyzet? Mennyi idősek a gyerekek?

Szia.

Nekem 17 hónap van köztük, a lányom most lesz 4 éves, a fiam 2,5.

Az elején tényleg rázós volt, hogy sosem aludtak napközben egyszerre, nehéz volt szervezni, meg úgy éreztem, hogy egyiknek sem jut belőlem elég... aztán amikor beállt hogy a kicsi délelőtt aludt egyet( mert minden nap pontban hajnal 5-kor indult a napja)és aztán ebéd után egyszerre aludtak, akkor könnyebb lett valamivel, aztán amikor nagy szenvedés árán a kicsinek is beállt a napi 1 alvás, az már álomjónak tűnt napirend szempontjából.

Nálunk valahogy nem lett annyira durva a helyzet testvérféltékenység tekintetében. Nem tom miért... a nagyobbat szerintem elég jól felkészítettük az öcsi érkezésére, aztán igyekeztünk mindenbe bevonni, meg talán kicsit az öcsi rovására valamelyest előtérbe is került őkirálylánysága egy darbig... voltak csakanyás- és csakapás programok neki, meg oylan is, hogy 3-asban öcsi nélkül csak vele. Meg mindkettőnek privát idő mindkét szülővel külön-külön. Nem mondom, hogy nem voltak súrlódások, meg kb 3-4 hónapig volt egy rémes időszak amikor a nagy megkattant és állandóan bántotta a kicsit, azt "túl kellett élnünk" és egyrészt következetesen szankcionálni ha már megelőzni nem sikerült az atrocitást, másrészt meg nagyon belegondolni és megtenni mindent, hogy kiküszöböljük azt a lelki nyomást ami benne ezt kiváltotta. Szerencsére sikerült.

Most is elfordul elég rendszeresen, hogy eegyik odavág a másiknak ,hajbakapnak, mert ha egyiknek vagy mindkettőnek rossz napja van, akkor ugye bármin fel tudják kapni a vizet. De ez még a belefér-kategória, nem azt mondom hogy ütik veri kegymást, hanem hogy odaüt egyet mérgében vagy meghúzza a haját, vagy direkt felrúgja a másik mütyürjét... megvan rá a kellő fegyvertárunk hogy az ilyesmit lekezeljük, és amúgy is helyesen értékelik magukat utólag és őszinte bocsikérés van meg egy perc múlva már a legjobb spankokként együtt játszanak.

A kívülállókkal szemben viszont egységfront van köztük minden téren, ha pl egyik sírni kezd a játszón azonnal ott terem a másik hogy mi történt, kiállnak egymásért bármilyen szituációban és bárkivel szemben is - még velünk szülőkkel szemben is :D Ha egyikük nincs jelen, a másikuk hiányolja, rengeteget szóba hozza... spontán helyzetekben nagyon sokszor megnyilvánul az egymás iránti szeretetük és összetartozásuk. Dacára annak ,hogy mennyivel többször vesznek össze mint szeretném, még gy is azt merem mondani, hogy jó tesók. Remélem ennél rosszabbul sosem állnak majd egymáshoz!

Nekem 18 hónap van a kettő között. Most már 10 és 8,5 évesek.

Igazán napirendünk akkor lett, amikor mentek közösségbe. A nagy 3 évesen oviba, a kicsi 1,5 évesen bölcsibe. Addig mire belerázódtunk valamibe, már változott is. Pl. a kicsi aludt 3x egy nap, akkor a déli alvás közös volt a naggyal, én is ledőltem velük. Mire ebbe belerázódtam, addigra a kicsinek elég volt 2 alvás, borult az addigi rend. Mire arra is kialakult valami, addigra egyszer aludt egy nap....

Az ovi-bölcsi meghozta az életünkbe a rendet.

Aztán akkor lett nagyon jó a két gyerek kapcsolata, amikor a kicsi is partner lett a játékban, úgy kiscsoportos korára. Azóta szó szerint egymás s.ggében vannak, állandóan játszanak egymással. Aludni sem hajlandóak külön, van emeletes ágyuk, de alul nyomorog mind a kettő. Programot is könnyebb nekik csinálni, mert egy korosztály, hasonló szinten vannak és azonos érdeklődési körrel. Nem mondom, hogy nincsenek összezördülések, de teljesen kezelhető és nem gyakori. Nálunk bevált a kis korkülönbség, bár az első 2-3 évet kell ép ésszel kibírni, ami nem könnyű feladat.