Akinek egész kicsi korkülönbség van a gyerekek között és úgy is tervezte a 2-3 gyereket az mondja már el hogy nem bolondul meg?
Bocsánat nem provokációnak szánom a kérdést de egyszerűen nem értem. Nekem 3 kicsi van annyira nem is kicsi a korkülönbség (2-2 év) és nem is így terveztük (nem véletlenül) de egyszerűen alig várom hogy nagyobbak legyenek. Minden nap a túlélésre játszok, pedig nincsenek már igényeim szinte saját magamra, de mégse elég a 24 óra. Mondom ezt úgy hogy ráadásul nekem a legnagyobb (4 éves múlt) már ovis szóval hétköznap olyan 3-4 napot biztos jár oviba. 2 barátnőmnél is 16 hónap különbség van a gyerekek között, az egyikük már várja a harmadik babát ahol csak 14 hónap lesz szóval 3 egészen picike gyereke lesz egyszerre. A másik csak szeretne harmadikat minél előbb és itt is gyakran olvasom hogy egész kicsi a korkülönbség. Sose érzitek úgy hogy az ilyen gyors egymás után érkező gyerekeknél nem tudjátok kibabázni magatokat egyikkel se rendesen hiszen nem jut rájuk külön idő külön figyelem annyi? Szinte csak felnőnek a másikok mellett észrevétlen? Nem érzitek néha úgy hogy csak 5 perc csendet vagy nyugalmat szeretnétek? Ilyen kicsi gyerekeknek nem lehet megmagyarázni hogy na akkor most anya kicsit leülne egy pillanatra. Mindig minden azonnal kell nekik.
Írom és kérdezem ezt úgy hogy nekem is 3 van szóval nem a "partvonalról" kiabálok be:)
Szerintem az ilyen anyukának az első babája extra nyugis, nem hasfájós, átalussza az éjszakát ezért gyorsan kistesót neki, hogy tudjon majd kivel játszani a gyerek.Az én lányom egy tündér, nem kívánhatnék nála jobb gyereket és bennem is felmerült a tesó, de nem vállaltuk be.Van egy unokatesó, aki 14 hónappal idősebb csak.Na ha együtt van a két gyerek, akkor az én lányom sem angyal a kis ördögfióka mellett és max 20 perc amit bírnak az idegeim egyedül két gyerekkel.
De persze valószínűleg tesóval más lenne és én is ideálisnak tartom a kis korkülönbséget de azért inkább megvárnám a bébivel azt mikor a nagy oviba megy legalább:)
1 éves egyke kiscsaj anyuja
21 hónap korkülönbség van.Az első baba valóban egy tündér volt, evett, aludt, a hasa nem fájt soha.A munkahelyemen nagy változások voltak, elég rossz munkakörbe mehettem volna vissza.Gondoltam, szülök még egyet, hiszen két babát szerettünk volna, csak kicsit később.Meg sem fordult a fejemben hogy problémás lesz,elég naívan.Hasfájástól kezdve minden rossz bejött....Ma már 4 hónapos, sokkal jobb a helyzet.
A titok szerintem a napirend.A két gyereknek teljesen megegyezik, kivéve persze a délelőtti alvást.Így már élvezhetőek a napok, de soha többé nem szülök, én sem értem a 3 kisgyerekeseket hogyan bírják......Erre születni kell!
Szia! én még csak a másodikat várom. Azért tervezünk direkt 3 kis korkülönbséges gyereket, mert úgy hamarabb túl leszünk a nehéz babakorszakon. Egybefüggően itthon lehetek addig, nem lesz megszakítva 1-2 év munkával, amit amúgy sem valószínű, hogy találnék.
Tényleg nem lesz annyi idő a kisebbekkel foglalkozni, de szerintem a testvérek sokkal több élményt tudnak nyújtani egymásnak, mint a szülő a gyereknek.
A nagyot pedig próbálom önállóságra nevelni, nagyon ügyes is. Többek között arra is, hogy ha eszek (általában addigra már éhen halok), akkor addig nem megyek játszani, addig foglalja le magát valamivel.
5.-et várom szeptemberre, 4 éves volt februárban a legnagyobb, én élvezem, nincs egy unalmas percem sem. Érzelmileg így teljes az élet, nem úgy, hogy mindig minden pormentes. Az, hogy valami küzdelmes, vagy nehéz, nem ugyanaz azzal, hogy rossz. Van édes küzdelem is, például ez.
Mi úgy terveztük, hogy nem védekezünk, és egyet sem vetetünk el. Ja és a férjem is igyekszik segíteni, amikor itthon van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!