Túlzás, hogy kiborultam?
Mostanában olyan kis "gyerekes" dolgokat csinál 3,5 éves kisfiam, és már nehezen bírom néha idegekkel. Az, hogy rendre becsurgatja a pisit, és abból állok, hogy áztatgatom a pisis dolgait (a szagától rosszul vagyok) vagy, hogy felébreszti a húgát (6 hós), vagy egyszerűen csak állandóan piszkálja. Ma nézte, ahogy fürdetem fürdető krémmel, majd hozta az én arckrémemet, és elkezdte rákenni a kicsire. Mondtam, hogy ne, erre magára kente. Kértem, hagyja abba, és tegye vissza a helyére... közben vittem a kicsit megtörölni, öltöztetni. Mire visszamentem a fürdőbe mindkét Garnier arckrémem belemosta az otthagyott fürdővízbe és ott lebegtek az üres tégelyek a vízben.
Nagyon ideges lettem, még sírtam is, hogy miért kellett ezt csinálnia... Nagyon veszekedtem vele, és azt mondtam, hogy majd én is kinyomom az ő fogkrémét a vízbe, és nem lesz neki sem... Most emiatt szégyellem magam...
Persze lefekvés előtt megbeszéltük, és ő is bocsánatot kért, meg én is, és szépen elaludtunk összebújva (én nemrég ébredtem). De olyan rossz érzés, hogy miért borulok így ki. Most, hogy édesen alszik, annyira sajnálom, hogy kiabáltam vele, és féltem a kis lelkét, de akkor annyira ki tudott borítani.
Testvérféltékenység.
Nem bántásból, de sosem hagynék, és hagyok semmilyen krémet a gyereknek elérhető helyen. Ezt kb. 1 éves korától tudom, mikor sudocrem-mel kikente az egész szobát, ágyát, szőnyeget és magát is.
Ha alszik a kicsi, foglald le a nagyot. Legyen az az ő ideje, amikor csak vele foglalkozol. Azért piszkálja, mert a figyelmedre vágyik. Hagyd a házimunkát, megvár. Előbb-utóbb alábbhagy ez a féltékenység, de addig sok-sok türelemre és odafigyelésre van szüksége a nagynak.
A pisis cuccokat sosem áztatom, minek? Csak bedobom a gépbe egy gyorsmosó programmal, vagy csak simán kézzel gyorsan kimosom.
Aranyos vagy, köszönöm! Igazad van, biztos figyelemfelkeltés. Pedig tényleg törekszem, hogy legyen neki is program, sőt a kicsivel is sokszor az ő szobájában telepszünk le, hogy együtt legyünk. A pisis cuccokat meg azért áztatom, mert egy nap négyszer is előfordul, és annyiszor (főleg, ha világos-sötét színek) nincs mosógép indítás, viszont nagyon büdi. (bocsi, de az az igaz húgy szag) Bár néha csak a csapba dobálom... :)
Te miket szoktál játszani hasonló korú gyerekeddel? Hátha valami újjal örömöt okoznék neki.
Szia!
Hasonló nálunk is hasonló a felállás, bántja a testvérét, nem engedi h játsszon a játékaival stb. Azóta rosszabbodot a helyzet, h a kicsi már mászik, érdekli a "nagyvilág", és ráadásul állandóan a bátyján lóg(na). Ráadásul azt tudom írni, h a nagyobb körül van ugrálva, mki körbeudvarolja, a "nagykönyv szerint", és mégsem ér semmit. A testvérféltékenység mindig megjelenik, szinte csoda ha nem.
Különben nagyon sok türelem kell a nagyhoz, mert nálunk is vannak ilyen esetek, ha nem is tégelyborítgatós, de pl. hisztizik, bömböl....van egyszerűen nem fogad szót.
Magne b6, és ha kell vmi enyhe homeós nyugtató. Ezzel túl lehet élni.....Kitartás!!:)
Nem feltétlen féltékenység ez, hanem még ő is kicsi, mert egyik kicsi, másik pici, és ő is baba akar még néha lenni.
Másik, hogy tisztán kelln eki adni a kérelmet. Értem, azt mondtad neki csak, hogy - ne tegye - Azt nem, hogy máshova se kenje. Mostmár tudod, és máskor figyelj, hogy mit hogyan mondassz neki. Én rengeteg ilyenre rájöttem a kisfiunknál, hogy végülis én mondtam rosszul neki, mert nekik nem egyértelmű, hogy akkor máshova se kenje.
Másik hogy ő csak játszani akart.
Ki vagy fáradva nagyon a két kicsivel, és idegesebb türelmetlenebb vagy. Nagyon kellemetlen szitu igen, én is kivoltam ebben a korban fizikailag, lelkileg, mindenhogy. ÉN is sajnáltam őt mikor lemertem szidni gyerekes dolgaiért, de valahol mégis normális. Az ember megéli az érzelmeit. Ne félj, nem lesz ebből neki törése, szépen felfog nőni, és te is leszel még kipihentebb és türelmesebb.
Ekkoriban nekem ezt hiába mondták, elég hihetetlennek hangzott, de már ezt élem, hogy kezd könyebb lenni, és mindannyian rendben vagyunk idegileg.
Próbálj kikapcsolódni csak a férjeddel kettesben, sőt néha egyedül is. Nekem ez nem adatott meg egyáltalán, éreztem is és a kapcsolatunk is a férjemmel.
Ha van segítséged, fogadd el rengeteget segít.
Nyuugalom, minden rendben lesz !
Aranyos volt a krémes sztori, jót mosolyogtam rajta :-) Majd ha lehiggadtál, eltelik valamennyi idő, te is másképp fogod látni.
Ja, és azért mosolyogtam, mert számtalan ilyesn volt nálunk is.
Egyszer a lányom egy teljes flakon legdrágább, 50+ napkrémet kent szét a plüssállatain, ráadásul annyira rájuk tapadt, hogy alig lehetett lemosni a szőrükből.
Másik alkalommal, mire visszalléptem a szobába (max. 5 percig voltam távol), egy frissen felbontott Johnson&Johnson aloé verás popsitörlőt szedegetett ki és szét az utolsó darabig, és széjjelpakolta a szobában. Jutott a polcra is, virágföldre, ágy alá....mindenhova.
De a csúcs az volt, na akkor majdnem felrobbantam, ma sem tudom, hogy bírtam ki ép ésszel, és hogy ne csapjam agyon......mikor két hete laktunk a frissen épített új házunkban, a lányom az emeleten játszott, én leszaladtam, mert jött a postás, és mire visszajöttem, a teljes lépcsőház-fal piros kéznyomos, a lépcső pedig piros lábnyomos volt. Kiderült, hogy kibontotta a piros temperás flakon a szobájában (soha nem csinált azelőtt ilyet, szorult is a kupak, nem is gondoltam volna, hogy egyedül képes kibontani. Szóval kibontotta, nyomott a parafa padlóra és a rajzos asztalra amennyit bírt, megtapogatta, megtaposgatta, aztán elindult le a lépcsőn utánam. A fissen festett napsárga falunk végig-végig piros tenyérnyomos lett, a lépcső (szerencsére azok csak ideiglenes deszkalapok voltak) piros lábnyomos. Mintha vérfürdőt rendeztek volna odafent. :-)
Na, majdnem rendeztem én is, mikor megláttam, de aztán valahogy legyűrtem a dühöm.
Szerintem a kisfiad viselkedésében van egy adag figyelemfelkeltés is, plusz szeretne még kicsit ő is kicsi lenni. Hisz eddig ő volt "A" kicsi a családban, de pár hónapja megfosztották ettől az előjogától....hát próbálja visszaszerezni valahogy :-)
Annnnyira, de annnyira kedvesek vagytok!!! Most tisztára meghatódtam, hogy ilyen jófej, megértő kommenteket kaptam. Köszönöm szépen. Én már felkészültem a nagyokos kioktatásokra, hogy micsoda anya vagyok, és most ezek a kedves baráti hozzászólások olyan jól esnek!!!
Vicces, hogy a mások dolgain, milyen jót derülünk, (én is a tieteken) a sajátunkon meg sírunk... :)
Köszönöm minden hozzászólónak az együttérzést és őszinteséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!