Régen miért nem hisztiztek a gyerekek? Miért tudtak normálisan viselkedni? A mostani gyerekek meg miért ilyen hisztis akarnokok? Mit rontottunk el?

És ráadásul azért is, mert nem szabad rászólni:

-a játszótéren (pfúj, miylen anya az, aki ezt csinálja, biztos idegbajos.)

-a boltban

-mások előtt

Ha kér , oda kell adni neki; ha követelődzik, teljesíteni kell, mert "jelenetet" rendez, és az nagyon ciki....

Az én fiam néha szokott hisztizni, amiket csinál, még belefér, de imád boltba járni, vásárolni, és úgy van nevelve, h nem veszünk minden bigybuszt meg. Úgy is viselkedik, simán el lehet menni vele bárhova, sokszor kérdezik is az eladók, h "otthon is iylen jó szokott lenni??".

Kérdező! ezeket ne vedd magadra, én nem Te vagy az, akit hibásként festek le. A társadalom ilyen, meg az álszent környezet.

Első vagyok.

Ja persze. Anyósom úgy emlékszik, hogy az ő gyerekei csecsemőkorukban soha nem sírtak, kisgyereknek meg soha nem hisztiztek. Haha. Meg úgy is emlékszik, hogy soha nem ütötte meg őket, a férjem szerint viszont volt, hogy akkorát vágott rá a vágódeszkával, hogy megrepedt (a deszka).

A mi generációnk egyébként is kéthetesen átaludta az éjjelt (14 átsírt éjszaka után, amikor ránk se nyitották az ajtót, rájöttünk, felesleges), 1 évesen szobatiszták voltunk (bilire kötözve nehéz is lett volna pelenkába produkálni) és még sorolhatnám. Az idő mindent megszépít, ne törődj vele. De szerencsére az én anyukám azért ilyesmit nem mond. :)

31 éves leszek, én is hisztiztem gyerekkoromban, nem is kicsit.

Amúgy manapság szerintem nem a gyerekekkel szállt el a ló, hanem a szülőkkel van gond, meg ezzel a túlzott szabadjára engedéssel.

Én azt vallom, a nevelő célzatú pofonnak, igenis helye van a gyereknevelésben.