Anyósom rácsapott a 18 hónapos gyermekem kezére. Engedjem neki? Nekem fáj!

Szia!

Ha valóban szereted a gyerekedet,akkor az ő érdekeit kellene szem előtt tartanod.És nem érdeke a gyereknek,hogy egy szófogadatlan hisztérika váljék belőle.A te dolgod lenne hogy neveld,neadj isten a kezére csapj,és nem a mamáké.

Ha mindent ráhagysz,azzal csakis neki ártasz.Ha nem tanítod meg neki a normális viselkedési formákat,azt hiszi elfogadható az,hogy valamit hisztivel érjen el.

Én a harmadik babámat várom,de egyáltalán nem tartom elfogadhatónak ha egy gyerek mértéktelenül hisztis.És ez a szülők hibája.Minden gyerkőc feszegeti a határokat,próbálgatja mi az amit lehet,vagy nem,de az a mi dolgunk szülőké,hogy a helyes úton próbáljuk terelgetni.

Nem lesznek vele majd mindenhol toleránsak,mert a mi kicsikénkről van szó,és a hiszti nem elmúlik,hanem nő a gyerekkel együtt,ha nincs megfelelően kezelve.

Tudom,hogy nekünk jobban fáj sokszor mint a gyereknek,ha határozottan lépünk fel,azonban ezek az ő érdekeit szolgálják.A majomszeretet semmiképpen nem jó a gyereknek hidd el.

Sok sikert a neveléséhez.

Az utolsó válaszolóval értek egyet, de nagyon!

A kérdésedre válszolva: én sem hagynám, hogy ráüssön a gyermekemre!

Nagyon úgy látszik, hogy nem vagyunk egyformák!Ezért vagyunk itt más-más véleményen. Ha te úgy érzed, akkor igenis mondd meg a mamának a véleményed!Ő úgy nevelte a gyermekét ahogy akarta(te se szóltál bele:)), most hagyja, hogy te is azt tedd!

Sok sikert:)

A barátnőm kisfiát gyakorlatilag szinte én neveltem, mert az anyukája sokat dolgozott. Ha a kisrác elkezdett hisztériázni, én sose bántottam, ha földhöz verte magát - mert előfordult - egyszerűen átléptem rajta és csináltam valami mást. Hamar megtanulta, hogy hisztivel nem ér el nálam semmit. Ha szépen kért valamit, igyekeztem teljesíteni a kérését, ha hisztizett, nem törődtem vele. Senkivel a családból nem viselkedett annyira rendesen a kisfiú, mint velem. Pedig az apja ha kellett a fenekére csapott. De nagyobb nevelő szeköznek bizonyult, hogy egyszerűen nem voltam hajlandó vele foglalkozni, mintha ott se lenne.

Ettől függetlenül van olyan, hogy muszáj a kezükre vagy fenekükre csapni, de hát én nem tehettem. Gyanítom, ha a saját gyerekemnek a kezére ütne anyósom, megfojtanám, de mondjuk én alapból szívesen megfojtanám őt, tehát ez nem mérvadó. :-)

Na az sem mindegy sztem, hogy Te ott voltál! Én ha jelen vagyok, akkor én fegyelmezek, az én "módszereimmel". Ha mamára bízom a gyereket, akkor már ő döntheti el, hogy mit tesz adott helyzetben, hiszen ő a felelős.

Azt mellékesen jegyzem meg, hogy hiszti "ellen" a rácsapás, elfenekelés sztem hatástalan, eleinte én is próbálkoztam vele, de inkább a saját indulatomat csökkentette csak, mintsem a gyerekét... a legjobb levegőnek nézni, kötélidegekkel.

3 gyerekes anyuka