Mit mondjak a kisfiamnak? Hová lett a kutyus?

Nekünk törpeuszkárunk van, nem hullajtja a szőrét, kivláló gyerekpajtás, nagyon okos, intelligens kutya és lakásban is tökeletesen elvan, mert alkalmaszkodik a legkülönbözőbb helyzetekhez is. Szóval ha gondolkoztok másik kutyán, akkor ajánlom figyelmetekbe az uszkárt, mert a világon az egyik legintelligensebb kutyafajták egyike.

A beagle pedig vadászkutya, és tényleg kertbe való, ráadásul tényleg kényes téma a szőre miatt. Meg nem is gyerek mellé való, de ez saját vélemény. A lényeg, hogy mivel akutyus fiatal még, ezért hamar hozzászokhat az új gazdihoz, úgyhogy ebből a szempontból nem olyan gáz (egy öt éves kutyát már sokkal nagyobb kegyetlenség lenne eladni). Elmesélheted a kisfiadnak, hogy a kutyusok mit szeretnek: kergetőzni egymással, csontot elásni, vigyázni a házra, ugatni a holdat, stb, és ettől lesznek boldogok. Kérdezd meg ezután, hogy szeretné-e ha a kutyátok boldog lenne. Gondolom azt fogja válaszolni, hogy igen. Ekkor elmondhatod, hogy te és apa is így gondoljátok, és ezért úgy döntöttetek, hogy a kutyus elköltözik egy olyan helyre, ahol tényleg boldog lehet. De ő soha, soha nem fog elfelejteni titeket, ezért neki sem szabad elfelejtenie a kutyust, és meg kell ígérnie, hogy minden nap gondol rá, különben a kutya már nem fog emlékezni rátok. Egy pár csodás elemmel is kidíszítheted a történetet, így még könnyebben el fogja fogadni. Tuti, hogy fog sírni utána, de ez természetes. Az én kincsem még a kocsink után is sírt, amit eladtunk... :D

Csak ügyesen, és gondoljátok meg az uszkárt, én tényleg csak jókat tudok róla mondani!!!

26 hónapos volt a fiam, amikor mi is megváltunk a szintén egy éves kutyánktól. Mondjuk neki azért kellett mennie, mert csúnyán megharapta a gyereket (a pici fiam és az újszülött lányom mellett nem volt energiám rá, hogy megfelelő időt foglalkozzam vele, elég domináns is volt, szóval teljes embert igényelt volna, a férjem meg semmit nem segített benne), de nem ez a lényeg.

Kérdezte a gyerek, hol a kutya, mondtam, hogy elköltözött. Kész. Nem került többet szóba. A gyerekek az ilyesmiben szerencsések, nem lógatják sokáig az orrukat, túlteszik magukat gyorsan.

A kutyátok meg pláne nem fog búslakodni, hidd el. Ők a jelennek élnek, mindenhez alkalmazkodnak.